21.Fejezet: A Randi

Sziasztoook! :))) Meghoztam a következő fejezetet ami ismét hosszúra sikeredett :)) Hadjatok megjegyzéseket, jó olvasást! Puszi: Zsófiii :))




-No problemo Csajszi! -kacsintott majd leparkolt a házuk elé.-



Gyorsan besiettünk a házig majd köszöntöttük a már ott tartózkodóakat. Felfutottunk a lépcsőn egyenest be Perrie szobájába. Odaültetett a tükör elé, le egy fekete, puha gurulós székre. Én nagyon izgultam. Teljességgel megbíztam a legjobb barátnőmben és a tudásában de rettenetesen izgultam.
-Nyugi Mel, először felvázolom mit teszünk! -bólintottam- Szóval te most elmész letusolni, hajat mosni. Kijössz fehérneműben és törülközőben. Ezek után megcsinálom a hajad majd szempillaspirált is alkalmazok rajtad -beszédre nyitottam a szám de elhallgattatott. -Mielőtt ellenkezni kezdenél: Felesleges! Most pedig nyomás a fürdőbe! Mindent a megszokott helyeken találsz. Indulááás!Nem ellenkeztem. Ugyebár tudni kell rólam azt, hogy a zuhanyzás az fél órás szokott nálam lenni. Szóval sok sikert Perrie! Levetkőztem, beálltam a zuhany alá és letusoltam majd a hajamat is megmostam. Miután végeztem a fürdőben, kimentem Perrie-hez aki elég furcsán mutatott. Volt rajta egy hatalmas öv amiben két oldalt egy-egy hajszárító pihent. Az övön volt legalább tíz fésű is továbbá a fenék részén egy hajvasaló és egy hajgöndörítő "szerszám" is.
-Perrie te....-vontam fel a szemöldököm.
-Ne dumálj hanem igyekezz!
Majd leültetett a székre. A széket megfordította mondván, hogy ne lássam a remekművet ameddig kész nincs. Perrie begöndörítette majd még valamiket csinált vele. Nagyjából a közepén amikor már letette a hajszárítót, szólt hozzám:
-Hívd fel a pasid és mond, hogy ide jöjjön!
-Nem a pasim!
-Még nem! -kacsintott. -Na hívd!
-Oké! De a telóm az ágyon van!
Elment az ágyáig majd felvette a telefonom és a kezembe nyomta.
-Na tessék! Hívd!
-Rendben!
Megkerestem Harry nevét majd tárcsáztam a számát. Egy rövid ideig búgott a készülék majd beleszólt egy mély, enyhén rekedtes hang:
-Szia Mel! Hol vagy már?
-Szia Harry! Én öhm Perrie-nél vagyok! Ha nem bánod akkor innen indulok a randira..
-Oké, mond a címet és ott leszek hétre!
-Rendben! -majd lediktáltam neki.
-Kösz! Akkor indulok is! Puszi, csáó!
-Szia! -köszöntem el végül.
-Perrie most indul!
-Jó ne parázz, a hajad fél perc és kész lesz!
Majd fújt rá egy kis hajlakkot. Ezek után előkutatta a szempillaspirált és "meghuzogatta" a szempillámon majd tett az ajkamra egy kis szájfényt is. Na igen, a szájfényt szeretem.
-Kész! Nézd meg, majd gyorsan öltözz!
Megfordultam, a hajam valami káprázatos lett:

Így néztem ki.
-Pezz ez gyönyörű lett! -ámuldoztam a hajamról.
-Mit vártál? -nevetett fel.
Nevetését egy fékcsikorgás vágta félbe. Gyorsan odarohantunk az ablakhoz és kinéztünk. Jajj ne megjött Harri és rajtam még ruha sincs!
-O-o! -szóltam majd nagyon gyorsan a ruhámhoz sétáltam és öltözni kezdtem.
-Nyugi, lemegyek kicsit "felmérem a terepet"! -értettem mire céloz- Siess! Húzom neked az időt!
-Oké köszi!
Majd kiment az ajtón, le a lépcsőn és beengedte a házba a Göndörkét. Hallottam ahogyan ismerkednek de most gyors készülődnöm kellett. Egy perc alatt felvettem a ruhát és a cipőt majd beszórtam a táskámba a telefonom, zsebkendőt, zsebtükröt és egyéb női dolgokat. Kiléptem Perrie szobájának az ajtaján majd eszembe jutott, hogy nem ép a legbiztonságosabb lenne magassarkúban lemenni mivel könnyen leeshetek. De evvel legalább megalapozhattam volna a hangulatot. De nem kockáztatok. Levettem a magassarkút és kézben vittem le magammal. Óvatosan lépkedtem a fa lépcsőn ami a nappaliba vezet hasonlóan a srácok házához.
Perrie és Hazz önfeledten beszélgettek majd mivel az utolsó lépcsőfok megnyikorgott alattam ezért rám kapták a tekintetüket. Perrie elismerően bólintott és mosolygott míg Harry szerintem megdermedt. Na azért ennyire nem rossz! Mosolyogtam magamban a fejemen átcikázó gondolatok menetén. Perrie intett, hogy menjek közelebb. Így is tettem. Harry viszont csak tátott szájjal és csillogó zöld szemeivel mért fel újra és újra.
-Szia! köszöntem rá majd egy tincset ami előre lógott, visszasimítottam hátra.
-Azt hiszem én most megyek is! Jó szórakozást fiatalok! Védekezzetek!-szólt Perrie.
Erre a kijelentésére és a szememet forgattam és beleboxoltam egyet a vállába. Az említett testrészéhez kapott majd mondott egy "áú-t" és elment. Ketten voltunk Harry-vel. Nagy nehezen de Ő is megszólalt:
-Szia! Úristen te gyönyörű vagy! Még a szokásosnál is jobban pedig az sem semmi! -pirult el.
-Ó köszi! -pirultam el én is.
-Indulhatunk? -nyújtotta felém a kezét.
-Igen! -mosolyogtam rá magabiztosan.
Kéz a kézben sétáltunk a fekete Rang Rover-éig majd illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és besegített az anyósülésre. Nagy léptekkel megkerülte a kocsit majd beszállt a vezető ülésre. Még egyszer rám nézett majd elmosolyodott. Kezdtem kínosan érezni magam, nem szeretem ha valaki sokáig engem néz..
-Harry baj van? Van valami az arcomon? -kérdeztem rá.
Kivillantotta szép fehér fogait mosolygása közben majd válaszolt:
-Semmi baj sincs. Minden a legnagyobb rendben!
Majd bedugta a slusszkulcsot a helyére és elindította a fekete kocsit. Figyelmét az útnak szentelte de a szeme sarkából folyamatosan nézett engem is. Becsatoltam a biztonsági övemet majd újból kérdeztem:
-Most elárulod, hogy hová megyünk? -kíváncsiskodtam.
-Nem, az meglepetés! -nézett rám egy pillanatra majd egyből vissza az útra.
Végig mosolygott. Most pedig én is végigmértem. Egyszerűen tökéletesen nézett ki. Fekete bőr cipőt viselt, fekete feszülős csőnadrággal, egy fehér trikóval és rá egy fekete zakó. Úgy éreztem menten elolvadok a széken. Irtó dögös!
Valószínűleg megérezhette magán a tekintetem ezért még jobban elmosolyodott. Az út folyamán nem volt több beszélgetés, a csend mégsem volt kínos. Minden a legnagyobb rendben volt. Megérkeztünk. Nem láttam tisztán, hogy hová jöttünk ám hirtelen megszólalt mellettem a Göndörke:
-Meglepetésként szeretném, szóval ha nincs ellenedre beköthetem a szemed?
Olyan aranyosan kérdezte mint egy kisgyerek aki ép nyalókát akar kérni. Nem tudtam nem nemet mondani neki szóval belementem. Egy sötét kendőt kötözött lazán a szememre ezzel meggátolva a látásom. Még a kocsiban voltunk. Hallottam, hogy Harry kinyitja maga mellett az ajtaját majd kiszáll és kinyitja az enyémet is. Mielőtt még segítene kiszállni, kérdez:
-Megbízol bennem? -teszi fel a szerintem kulcsfontosságú kérdést.
-Igen, megbízom benned! 
Éreztem egy puha kezet a karomon és egyet a lábamon. A kéz elvándorolt a karomról a hátamra.
-Harry mit csinálsz? -ijedtem meg.
-Nyugi, bízz bennem! Kérlek kicsit hajolj előre.
Erre nem válaszoltam. Előre hajoltam majd a következő utasításnak is eleget téve felemeltem a jobb karom. Hirtelen pedig már nem éreztem az ülést magam alatt. Ez azt bizonyítja, hogy Harry kiemelt a kocsiból. Nyugodt voltam. Nyugodt, mivel bíztam benne és tudtam, hogy nem vagyok számára nehéz hiszen akár tíz tonnát is fel tudna emelni.
Végre éreztem a talpam alatt a földet. Harry a kezeit leemelte rólam de egyből össze is kulcsolta ujjainkat. Kezembe adta a táskám majd elindultunk. Kicsit ijesztő volt számomra ismeretlen környéken bekötött szemmel menni. Ám Harry jelenléte biztonságot sugárzott. Húsz lépés után megszólalt Harry.
-Vigyázz, lépcső!
Bólintottam egyet látványosan majd megindultunk felfelé. Nos igen...  Szokásomhoz híven nagyon ügyes szoktam lenni, így most sem volt másképp. Naná, hogy magassarkúban, bekötött szemmel mellé léptem a lépcsőfoknak! Szerencsémre azonban a mellettem haladó Gödörke megtartott.
-Még egy lépés és ott vagyunk! -szólalt meg a bal oldalamon haladó Harry.
Megtettük azt a kis távolságot is, amit az előbb említett majd maga felé fordított. Hallottam, hogy kezei elsuhannak a füleim mellett és kikötik a kendőt. A kendő a földre esik, míg én "visszanyerem" a látásom. Szemeim egyből az előttem magasodó fiúra terelődnek, ahogyan engem néz smaragd szemeivel. Elmosolyodott majd megfordultunk az ajtó felé. Óvatosan lenyomta a kilincset majd kitárta előttem az ajtót. Kicsit rántott a kezemen jelezvén, hogy induljunk. Ámulva-bámulva léptem be az ajtón. A hely egyszerűen fantasztikus! A terem közepén van egy megterített asztal aminek a közepén egy rózsa helyezkedik el. Két szék volt az asztalnál, egymással szemben. A világítást csak gyertyák adják. Ahogy belépünk jobb oldalt egy fa borítású pult helyezkedik el. Bal oldalon található részen pedig ilyen óriás ablakok helyezkednek el amik kilátást adnak egy gyönyörű tóra. A padló fából van mint majdnem minden ami itt elhelyezkedik. Egyszerűen minden bámulatos. De "valamivel" egyik dolog sem ér fel: Harry.
Felé fordultam majd szorosan megöleltem és a fülébe suttogtam:
-Ezt mind miattam?
-Még szép! Na gyere, üljünk le.
Majd elváltam Tőle. Ugyan úgy kéz a kézben elvezetett az asztalhoz majd kihúzta nekem az egyik széket és leültem. Ő viszont nem ült le. Ő a fa borítású pulthoz sétált majd elindított egy lassú zenét. A szám nem volt csöpögős de még is romantikus volt. Mosolyogva visszasétált az asztalhoz majd velem szemben leült Ő is. Mind a ketten mosolyogtunk és csak ültünk. Nem tudtuk egymásról levenni a tekintetünket. Egymást néztük és mosolyogtunk. A csend abszolút nem volt kínos. Hirtelen viszont beszélgetést kezdeményezett. Annyira belebonyolódtunk a beszélgetésbe, hogy csak akkor hagytuk abba mikor egy nő aki már nálunk szerintem idősebb, kihozta az ételt. Amit ettünk az nem volt más mint hús meg rizs. A húsvalami isteni szósszal volt leöntve.
Harry elmondása szerint Ő saját maga készítette, én pedig nem győztem dicsérni. Miután megettük, tovább beszélgettünk szinte mindenről. Idő közben kijött még egyszer a nő és elvitte a tányérokat. Közelebb kerültünk egymáshoz, mindenről meséltünk a másiknak. Beszélgettünk, nevetgéltünk és én többször zavarba is jöttem Harry néhol intim kérdései miatt. De nem hagytam magam. Én is visszakérdeztem "pár" olyan dolgot ahol neki is piros lett az arca.
Hirtelen viszont felállt és mellém jött:
-Melodie jössz táncolni?
-Igen! -mosolyodtam el majd felálltam.
Harry megfogta a kezem majd odavezetett egy viszonylag üres részre. Kezeimet a széles vállára helyeztem míg Ő a saját, hatalmas kezeit a derekamra tette. Közelebb húzott magához. Szerintem már egy hajszál sem volt közöttünk. Mellkasomon éreztem a szíve dobogását ami elég heves volt. Fejemet a vállára hajtottam és így lépkedtünk a ritmusra. A szám lejárt és nem jött több zene. Mi viszont még ott álltunk és élveztük a pillanatot. Élveztük egymás közelségét.
Az idilli pillanatot a pincérlány zavarta meg aki épp akkor jött és hozta be a desszertet. Mi pedig szétrebbentünk. Harry rám mosolygott majd visszasétáltunk az asztalhoz. Harry áthúzta a székét mellém és végig mellettem ült. A desszert pedig nem volt más mint: nutellás banán.
-Mielőtt meglepődnél -szólt közbe Hazza- Először csokis epret szántam desszertnek de biztos forrásból tudom, hogy nem szereted az epret de a kedvenc gyümölcsöd a banán -mosolyodott el majd folytatta- Banánom nekem is van, de azt nem szerettem volna benutellázni...
-Hülye! -ütöttem meg- és köszönöm! -adtam egy puszit az arcára.
Ő elmosolyodott majd a számhoz emelt egy banánt amit előtte a nutellába mártott. Mivel nagy banánkarika volt ezért csak a felét haraptam le, hogy ne legyek fülig nutellás. Leharaptam a felét a másikat pedig Harry bekapta. Így folytattuk amíg az összes banán el nem fogyott. Majd az ölébe ültetett én pedig rá néztem.
-Várj nutellás maradt a szád! -kacsintott rám.
Megmosolyogtam a kijelentését mivel rengeteg ehhez hasonló képzeld el sztorit olvastam már az interneten. Ő hirtelen közelebb hajolt mire az én szívverésem felgyorsult szememet pedig lecsuktam.. Megéreztem a telt ajkait a bőrömön. Lecsókolta a nutellát nem sokkal a felső ajkam mellett. Kezem beleremegett a tudatba, hogy milyen közel volt. Ám még mindig nincs meg az első csókom Tőle. Fejét elemelte, szemeim pedig kipattantak. Kicsit szaporábban vettem a levegőt mivel idő közben azt is elfelejtettem venni. Remélem ezt nem vette észre.
Lassacskán pakolászni kezdtünk. Elfújtuk a gyertyákat én pedig gyerekes szokásomhoz híven az olvadt viaszban nyúlkáltam. Harry pedig csak nevetett rajtam de Ő is kipróbálta végül.
Kiléptünk az ajtón és elindultunk a kocsiig. Hajnalodott. A Nap már ép nyugovóra tér, az időjárás hűl de mégsem hideg. Az ég gyönyörű narancs és rózsaszín színekben játszott.
Odaértünk Harry kocsijához ám nem ültünk be. Óvatosan mind a két kezem után nyúlt majd magával szembe fordított. Lassan közeledett.
-Nagyon jól éreztem veled magam Mel -jött egyre közelebb- Csak szólj és nem megyek közelebb.
Csendben maradtam. Belenéztem a gyönyörű zöld szemébe majd én is közelebb mentem hozzá. Már majdnem összeértünk mikor megállt. Egy hajszál választotta el ajkait az enyémtől. Nem bírtam tovább. A csókot én indítottam el. Ajkaimat neki nyomtam az övéinek. Neki sem kellett több. Ajkaival bekebelezte az enyéimet majd nyelvével megnyomta az alsó ajkam bejutást kérve. Én megadtam neki. Nyelve egyből bebarangolta a számat. Belemosolyogtam a hevességébe mire Ő is elmosolyodott. Gyors puszit nyomott a számra majd én követve a példáját bejutást kértem a szájába. Nyelvünk vad táncot járt. A tánc lassan harccá vált amit Ő nyert. A csókunk olyan volt mintha legalább tíz évig tartott volna. Tíz csodás évig amit reméltünk hogy sosem ér véget.
Végül azonban levegő hiányban elváltunk egymástól. Mélyeket lélegeztünk mind ketten. Majd szép lassan be szálltunk a kocsiba. Mind a ketten fülig érő vigyorral az arcunkon. Harry lassan beindította a motort és a srácokkal közös házig vette az irányt...

20.Fejezet: Shoppingolás!

Sziasztok! Fontos: a blogom itt marad. Nem teszem át és ez a végleges döntésem. Remélem jól döntöttem. Szóval nézzetek majd mindig be az új részek érdekében, esetleg mentsétek le az oldalt a "könyvjelzők" menüpontban :)) Ennek örömére egy extra hosszú résszel jöttem számotokra.
Új rész: szokásosan 4 komi után.
Jó olvasást! Puszii: Zsófii :))





-Az áruház közepén lévő padon megpillantottam Perrie-t  és ezzel kezdetét veheti a vásárlás!-



-Na ki vagyok? -kérdeztem meg sejtelmesen Pezz-től.
Na, ennek a kérdésnek az "bevezetése" az, hogy a padon ülő Perrie mögé osontam és befogtam a szemét.
-Nem is tudom.. Csak nem James? -ment bele a játékba.
Elkaptam a szeméről a kezeimet majd kinyújtva a két ujjamat, fegyvert faragtam belőlük. Ezek után Perrie fejére szegeztem a "fegyverem" majd átugrottam a padon és elé léptem, a "fegyver" megmozdítása nélkül. Igen, ma sportos kedvemben vagyok. Talán az izgatottságtól..
-Ige, én vagyok James, James Bond! De mivel elárultam a titkom meg kell halnod- majd meghúztam a ravaszt.
Perrie pedig tökéletesen kivitelezte a játékot. Elborult a padon majd drámaian törölgette a homlokát meg siránkozott:
-Jajj! Segítség! Meg fogok halni -köhögött- Valaki segítsen! -majd még a padról is lecsúszott.
Miután jól kiröhögtem magam rászóltam és felé nyújtottam a kezem:
-Na gyere halottkám, elég!
Ő felmutatta mutató ujját és majd rám nézett és mondta élesen suttogva: "Még nincs!".
Eljátszotta a teljes halálát amit én legjobb barátnőjeként türelmesen megvártam a padon. Persze, mindenki minket nézett de ezt már megszoktuk. Végül Dave jött ki a kedvenc ruhaboltunkból:
-Sziasztok Csajok! Újabb lehengerlő előadást láthattunk a "gyagyás-ikrektől". -mutogatott idézőjelet kezeivel..
-Hé! -szólaltunk fel hirtelen.
-Nyugi! Ma csak egy gyerek sírt-nevette el.
-Nem értette elméje eme tehetséges előadás mondanivalóját- mondtam bölcsen.
Mindketten rám néztek majd szemöldökük a homlokukra szaladt fel. Értetlenül néztek rám.
-Most mi van?! -néztem rájuk értetlenkedve- Én kreatív ember vagyok, nem néztétek ezt ki belőlem?
-Hogy őszinte legyek, én nem igazán...-mondta Dave.-Na de mindegy is! Mi járatban vagytok?
Perrie rám nézett én pedig éreztem, hogy elpirulok de beavattam a srácot:
-Randim lesz..-mondtam lesütött arccal mivel azt hiszem, ilyenbe még nem avattuk be Dave-t.
-Értem..-szomorodott el. - Akkor gyertek be a boltba és én pedig segítek!
Bementünk a pláza egyik legnagyobb ruhás boltjába. A ruhák itt minden méretben megtalálhatók, minden korosztály számára. Továbbá vannak ezen kívül: cipők, táskák, sminkek, kiegészítők, napszemüvegek és a ruházatból is mindenféle azaz:  téli, őszi, tavaszi és nyári is. A ruhák kollekció és szín alapján voltak elhelyezve, ezzel kicsit megkönnyítve a vásárlók dolgát. Az árak változóak voltak. Van ami nagyon drága de van ami nagyon is olcsó. De a legtöbbjük átlalogos árban tartózkodik, minőségre pedig kitűnő áruk vannak. Szerettem ezt a boltot.
-Nos hölgyeim! -csapta össze két kezét Dave- milyen színben gondolkodnak?
-Igazából még semmit sem tudunk..-sóhajtottam fel.
-És milyen típusú ruha legyen? Elegáns, nyári..-meg sorolta a többit.
-Opsz! Ezt még nem kérdeztem meg...-vágtam magam homlokon..-Pillanat, felhívom és megkérdezem..
Félrevonultam egy viszonylag csendesebb helyre majd a telefonomban belementem a névjegyzékbe. A "H" betűnél lelassítottam és ráböktem..
-Szia! Csak azért kereslek, hogy a randira milyen ruhát vegyek? -kérdeztem meg gyorsan.
-Szia Melodie! Itt Dave. Nem tudom, hogy milyen ruhát vegyél ezért kellene felhívnod azt aki a randira visz.. -nevette el magát- amúgy meg itt állok mögötted kb tizenöt méterre a boltban, miért hívtál? -nevette el.
-Ooopsz! Bocsi, a "H" betűnél voltam és úgy látszik a hülyére mentem rá..
-Neked hülyeként vagyok bent a telefonodban? Ez fájt! -érzékeltetett sértődöttséget a hangjában..
-Mintha neked én nem úgy lennék...-válaszoltam vissza..
-Ja tényleg.. megyek egy vásárlóhoz szia!
-Hali....
Na ez furcsa volt. És igen, megegyeztünk, hogy kölcsönösen "hülye" néven írjuk be egymást. Úgy érzem valamit elfelejtettem.. Ja igen, megvan! Nem mutattam be Dave-t. Nos Ő is már régi barátnak számít. Amikor Loui itt hagyott és már legjobb barátnők voltunk Perrie-vel, na akkor történt a megismerkedésünk. Minket Pezz-el minden lány utált a suliban. Vagyis inkább a plázacica szakosztály. Irigyek voltak mert mi nem foglalkoztunk velük és a folytonos piszkálódásaikkal. Egyik nap a plázában voltunk mikor egy csapat "sulikirálynő" megindult felénk, majd "véletlenül" ránk burították a kajájukat. És sajnos nem csak saláta volt.. Ezek után pedig az általuk nevezett "üccsi"-jüket is ránk burították. Na ezt látta Dave és szólt a biztonságiaknak, minket pedig elhozott onnan. Nem tudtuk lebeszélni arról, hogy ruhát akar nekünk venni saját pénzéből.. Akár hogyan győzködtük nem ment. Ezek után pedig összeismerkedtünk. Mi hárman nagyon jóban vagyunk, szinte tesók ként. Dave-PerrieMelodie testvérhármas. Na de elég a meséből, fel kell hívnom Hazzát!
Telefonomban most gondosan átolvastam a neveket majd ujjamat ráhelyeztem Harry nevére és hívást kezdeményeztem..
-Szia Harry! Melodie vagyok..Remélem nem zavarok..
-Szia Mel! Nem, nem zavarsz, mondjad csak!
-Szóval csak meg akarom kérdezni, hogy milyen ruhát vegyek a randira...hová megyünk?
-Az titok! -éreztem, hogy a vonal végén elmosolyodik- Nem kell új ruhát venned, akárhogyan megfelelsz!
-De nem, szóval milyent?
-Semmit.
-Milyent?
-Semmit.
És így folytattuk hosszú perceken át. Míg nem beadta a derekát makacsságomnak köszönhetően. Ügyes vagy Melodie! Büszke vagyok magamra! (xD)
-Egy feltétellel! -szólalt meg Harold.
-És mi az? -forgattam meg a szemem de ezt Ő nem láthatta...
-Én fizetem a ruhát!
-Azt már nem!
-De!
-Nem!
-Ne veszekedjünk! Én fizetem és kész!
-Nem veszekszünk, mivel ez tárgytalan mivel én fizetem! Puszi!
Majd leraktam a telefont. Előrébb nem voltam mivel nem tudtam meg hová is megyünk. De elképzelésemben megvoltak a tervek.. Visszamentem Perrie-hez és megmondtam neki az eredményt. Ezek után pedig kutakodni kezdtünk. Később csatlakozott hozzánk Dave is, neki is elmondtuk. Mind a hárman válogattuk a ruhákat. Amikor Dave vagy Pezz valamit talált akkor felmutatták nekem. Így  ment ez körübelül harminc vagy még több ruhán át... Egyik sem tetszett.. Valahogyan nem láttam bennük azt a dolgok amit én keresek. Túl a hatvan ruhán is keztem feladni, hogy megtalálom a tökéletes ruhát számomra. Lehuppantam az egyik közelben lévő puffra majd arcom kezeim közé temettem. Perrie ült le mellém:
-Ne add fel! Érzem hogy nemsokára megtaláljuk! -bátorított az LB-m.
Nagyot sóhajtottam majd felnéztem Perrie-re. Végigfuttattam arcán a tekintetem majd valami elvonta Róla a figyelem. Egy ruha.. Tökéletes!

(a 8-as számú)



Ámulattal néztem a ruhát. Szerintem nagyon jól néz ki. Remélem én nem rontom el a ruhát..
-Perrie! Azt nézd! -mutogattam a ruha felé.
-A sárga pöttyöset? -vágott értetlen fejet.
-Nem! -majd elfordítottam teljesen a fejét és rámutattam- AZT!
-Wow, az atom jól néz ki... -hüledezett.
A ruhát távolról csodáltuk míg nem észleltem vetélytársat. Egy fekete hajú csaj felé fordultam aki magyarázott a -feltehetőleg- pasijának majd megindult a ruha felé.. Na azt már nem kisanyám!
-Perrie segíts! -szóltam rá majd futni kezdtem.
Szélsebesen futottam az üzlet másik végében lévő kiszemelt ruhához. Három ember előnyöm volt a másik csajjal szemben de nem adta fel. Végül hajamnál fogva húzott vissza mire én a földön landoltam. Na kisanyám ezt most nagyon benézted, nem kellett volna! Levettem a tornacsukám és felé dobtam.. El is találta mire a csaj visszanézett felém ekkor Perrie megölelte hátulról. Perrie úgy viselkedett mint egy értelmi fogyatékos, nem engedte el a csajt. Szorosan ölelte így nem tudott kiszabadulni. Én elsétáltam a cipőmig de fel már nem húztam  lábamra hanem kézben vittem el. Majd folytattam a futást a ruháig. Két méter...egy méter.. MEGVAN!
Kezemben tartottam a ruhát majd jeleztem Pezz-nek, hogy elég, nem kell tovább csinálnia..
Perie elég hangosan odaszólt a csajnak mikor elengedte:
-Na ennyi vagy! -majd a fejével kezdett körözni miközben hátrafelé lépkedett.
Mosolyogtam a legjobb barátnőmön, na meg a csaj arcán amin egy furcsa grimasz ment végbe..Szegényke mit gondolhat magában..Na álljunk csak meg! Milyen szegényke?! Megtépett!!
Lepacsiztunk Perrie-vel majd megnéztük közelről is a ruhát. Az anyaga selymes volt és hát az ára... na nem volt olcsó! De megéri! A legelső próbafülke felé vettük az irányt amíg egy hangos nevetést meg nem hallottunk. Ez pedig Dave volt. Már szinte a földön feküdt és mutogatott ránk, levegőt sem sokat kaphatott és a könnyei is jöttek jókedvében.. Biztos jól szórakozhatott.. Majd odament hozzá reklamálni az a fekete hajú. Amikor Dave leállította és megmondta neki, hogy vagy bocsánatot kér vagy elhúzza a seggét a boltból, nekem féloldalas mosoly húzódott a számra. Ezt Zayn-től tanultam. Neki jól áll és állítása szerint nekem is.
Besétáltunk a ruhával a próbafülkébe majd felhúztam magamra. Körbefordultam a fülkében lévő tükör előtt és meg kell hogy mondjam: jól állt. Pedig ilyesmit talán most először mondok magamra. De ebben a ruhában életemben először szépnek éreztem magam. De nem elég, hogy magamnak tetszek. Perrie a szakértő kettőnk közül szóval rajta áll vagy bukik az ügy.. Kiléptem a fülkéből de Perrie-t nem láttam. Mivel nem volt más választásom és kiabálni sem akartam Perrie-nek, hogy hol van ezért elindultam megkeresni. Dave-vel beszélgettek a pénztárnál. Megbököttem Perrie vállát majd szóltam hogy "kész". Számat harapdáltam és vizslattam a reakcióját. De nem csak Ő nézett engem hanem Dave is.
-Azt a....Melodie te gyönyörű vagy! -ámuldozott Dave.
Megmosolyogtam a reakcióját és szerintem el is pirultam. Utoljára Ryan mondott nekem ilyet amikor becserkészett és megkért, hogy legyek a barátnője. Azóta viszont senki.
-Nem vagyok gyönyörű...-néztem a földre.
-Szerintem sem! -szólt közben Perrie- Káprázatos vagy! -ölelt meg- Meg kell venned! A göndörke el fog ájulni!
-Ne túlozz! De oké megveszem! -mosolyogtam rá.
Visszatipegtem a próbafülkébe és óvatosan lehúztam a ruhát és visszavettem a sajátomat. Kiléptem a fülkéből és visszasétáltam Perrie-hez.
-Oké megvagyok. Most mi jön? -kérdeztem rá.
-Cipő, smink, táska! -sorolta Perrie.
-Cipő, táska oké, smink nem lesz!
-Ja tudom, te azt nem szereted...-mondogatta.
-Meg amúgy sincs nálam elég pénz még cipőre meg táskára..- motyogtam.
-Semmi gond! Majd én fizetek!
-De nem! Mér' akar ma mindenki helyettem fizetni?! -akadtam ki.
-Mér' még ki? -nézett körül Pezz.
-Harry! Ő is avval jött, hogy majd Ő kifizeti! De egyikőtök sem!
-Ne csináld már Melodie! Akkor mi van ha Mi fizetjük?
-Én nem akarok és nem is leszek senkinek sem az adósa!
-Ne butáskodj már! Ez csak egy kis kölcsön amit visszaadsz...-mosolyodott el Perrie. -És ezek után pedig nyomás a táskákhoz és cipőkhöz!
-Igen is fővezérasszony! - szarut álltam majd kihúztam magam.
-Nem asszony! Nem vagyok én harminc éves! -nevetett fel. -na gyere te idióta.
Perrie után mentem egyenesen a cipőkhöz. A választásunk pedig egy fekete, kb tíz centi magasságú magassarkú lett. Egyszerű volt. Egyszerű de nagyszerű. De nem álltunk meg. Ez a cipő lesz rajtam a randin de cipőkből is be kell vásárolni. Vettem még magamnak egy fekete magassarkút aminek a sarkán szegecsek voltak. Ez is kb tíz centis volt... Magas vagyok, nem szeretek magassarkút hordani. Jobban mondva szeretek csak a magam 175 centijével az már túl magas. Visszatérve: a kosárba helyeztünk még két strandpapucsot (egyet nekem egyet Pezz-nek), egy sarut és egy topánkát nekem. Ezen kívül még egy nagy kosár cipőt Perrie-nek.
-Na Csajszi -néztem rá- Át a táskákhoz!
Majd magam után húztam a sorok között. Na igen, ez már nehezebb volt. Mivel a táska színét a cipőhöz kell igazítani, elég nehéz volt ízléses fekete táskát találni. De nem kell megijedni: ez is sikerült. Találtam egy aranyos kis fekete táskát amit rögtön a negyedik, ismétlem negyedik (!) magunk után húzott kosárba helyeztem. Perrie addigra pedig a sminkosztályra sodródott majd teledobálta mindenfélével a táskát. Végül Dave-hez mentünk fizetni.
-Na csajok ezt jól elintéztétek! -nézett végig a kosarakon.
Hátra néztünk..Hupsz! Ezt nem terveztük. Csak pakoltunk, azt nem néztük, hogy mennyit. A végösszeg súrolta a kereteinket de még belefért. Ééééééés: saját pénzből kihoztam magam. Megköszöntünk Dave-nek lényegében mindent majd kisétáltunk tíz-tizenkét szatyorral. Szerencsére Perrie kocsival jött. Betettünk hét szatyrot a csomagtartóba a többit pedig a hátsó ülésekre. Rápillantottam az órára. Egy óránk maradt. Perrie közben nem a srácok házához vitt..
-Perrie hová megyünk?
-Hát hozzánk!
-És miért?
-Mert előkészítelek és onnan indulsz, úgyhogy szólj a Harry-nek, hogy hozzám jöjjön érted.
-Rendben. DE eltudsz készíteni kevesebb mint hatvan perc alatt? -vontam fel a szemöldököm.
-No problemo Csajszi! -kacsintott majd leparkolt a házuk elé.

Egy jó ötlet :))

Ariana Williams tanácsára megfontolom, hogy átteszem a blogom neon-ra. DE ehhez vannak feltételek: erre a posztra kell LEGALÁBB 10 komi, és csak attól aki neon-on is olvasná a blogomat...
Másrészt még nem terveztem abbahagyni, rengeteg fordulatot terveztem, de sajnos nem biztos, hogy "valóra válik". Ott (sem) tudok majd fejlécet csinálni szóval akkor ugynevezett csupasz lesz a blogom meg ilyenek.. Szóval, döntsetek!

Hi Everybody!

Sziasztok!

Arról lenne szó, hogy nem igazán tudom, hogy mi lesz a blog sorsa...
MIVEL: Nem igazán értem ezt a Bloglovin'-os dolgok és én hülye vagyok ehhez.. Nem tudom hol kell regisztrálni meg ilyenek, továbbá nem értem, hogy tulajdonképpen mi van xDD Szóval csak annyi, hogy azt mondták ez kb 3 hétig tarthat ezért most ebben a pár napban döntöm el, hogy mi lesz a blog sorsa...

19.Fejezet: Álomhatás

Sziasztook! Itt az új rész, jó olvasást! látogató és komihatár nincs, hamarosan el fogom mondani miért.. Jó olvasást, Puszii: Zsófii:))

-Ennyi mára nekem bőven elég volt!-



Álmomban egy gyönyörű réten jártam. Színes pillangók hada repkedett és nyári szellő szállt a levegőben. A mező telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal melyeknek az illatát a szél vitte. Én a virágok sokaságában feküdtem. Az ég gyönyörű kék volt és rajta bohókásan "úszkáltak" a bárányfelhők. Én a bárányfelhőket vizslattam miközben a nap melegen sütött. Minden olyan gyönyörű volt.                                                                                                                        







  A virágokon méhek szorgoskodtak. Ide-oda szálltak virágról virágra.
A mezőt fák vették körbe. Fák sokasága ölelte körbe a virágos területet ami szintén még szebb hatást nyújtott. A fák közül hirtelen előbújt egy alak.
Az alak fényes volt, így nem láttam élesen, hogy ki is az valójában. Ám felém közeledett. Nem éreztem, hogy menekülnöm kellene. Jelenléte megnyugtató volt. Úgy nézett ki, akár egy angyal. Mint említettem felém jött. Szemeim megszokták a fényességét, így rá tudtam nézni. Nem volt más mint: Anya?! De az nem lehet! Anyukám már a szülésemkor meghalt! Csak képek őrzik bennem az emlékét... De pont olyan volt mint a képeken. Hosszú hullámos szőkés-barna haj, szív alakú arc, telt ajkak és barna szemek. Gyönyörű volt. Leült mellém. Én is már ülve voltam így körübelül egy szintben voltunk. Gyönyörű íriszeit rám emelte majd ajkai szólásra nyíltak ám nem kérdezett. Helyette kérdeztem én:
-Anyu?! -kérdeztem meg félve. -Te vagy az?
-Igen kislányom én vagyok. Beszélgetni szeretnék veled..
-De miről? Hiszen semmit sem tudsz rólam.. -hangom elcsuklott majd pár könnycsepp gördült le arcomon. Anyukám magához vont majd szorosan megölelt és csitítgatni kezdett. Ezek után pedig belepuszilt a hajamba majd folytatta a "beszélgetést":
-Mindent tudok rólad. Én mindig ott voltam veled. Voltam, vagyok és leszek. Szeretlek!
-Én is téged! -majd letörölgettem a könnyeim- De most ezt csak álmodom vagy..
-Nem álmodod. Felvettük egymással a kapcsolatot. Ha ezek után erősen gondolsz rám akkor álmodban meg tudok jelenni. -mosolygott.
-Te angyal vagy?
-Valami olyasmi. De inkább most arról beszéljünk, hogy veled mi újság.
-Hát semmi különös..
-Semmi különös.. Elvégre mindennapos vámpírok és alakváltók között élni és egy vámpírba szerelmes lenni! -nevette el.
-De én nem vagyok szerelmes Ryan-be! Sőt meghalt és nekem így sokkal jobb!
Elmosolyodott majd rám nézett:
-Nem róla beszéltem. Amúgy jó, hogy meghalt mivel ha ezt tovább csinálta volna akkor én öltem volna meg! -majd elkezdett a levegőben boxolni.
Igen, apu említette még kisebb koromban, hogy anyunak nagyon jó természete van és vicces is.
-Hé hé hé! Állj! -nevettem el. -Na de akkor kiről beszéltél?
-Szerintem azt te is pontosan tudod. -mosolygott majd amikor azt mondta, hogy "te", mutató ujjával az orromra bökött.
-Nem ugrik be...
-Mikor is lesz a randitok? -csinált úgy mintha nem hallotta volna amit mondtam.
-Harry?! -esett le végül..
-Na végre, hogy leesett kisasszony! -nevetett fel.
-Nem is igaz!
-De az. Ő nagyon szeret téged. Jártam nála is!
-Azt hogy? -értetlenkedtem.
-Befészkeltem magam az álmaiba. Csak Rólad álmodik minden éjjel. Elég változatos formákban! - majd köhögni kezdett. Sajnos értettem amire céloz....
A köhögést befejezte és nevetésre cserélte mikor meglátta a grimaszomat.
-De...én félek-szólaltam meg.
-Mitől?
-Szerelembe esni.. félek, hogy átver, hogy megbánt, hogy fájdalmat okoz. Fájdalmakból szerintem eddigi életem során már bőven kijárt és nem akarok többet! -magyaráztam hevesen.
-Ne félj! Adj egy esélyt neki! Szerelem sajnos fájdalmak nélkül nincs!
-Esélyt azt fogok adni az biztos. -jelentettem ki.
Diadalmasan elmosolyodott. Majd újból megszólalt:
-Nah de Kicsim én most megyek. Szeretlek!
-Várj ne! Még ne menj!
De késő. Eltűnt. Én viszont még a mezőn voltam. Halkan magam elé suttogtam:
-Én is szeretlek Anyu...
Majd minden halványabb lett. Ásítottam egyet majd lefeküdtem a fűbe. Lehunytam a szemem majd kinyitottam ám ekkor már a szobám ismerős falaival találtam magam szembe...
-Hát akkor Melodie, üdv újra a valóságban... -suttogtam magam elé majd felültem az ágyban.
Körbe néztem. Megbizonyosodtam, hogy minden a helén van-e. Persze miért is ne lenne..
Kikeltem az ágyból majd odaléptem a "nagy tükrömig". Igazából ez a tükör akkora, hogy tetőtől talpig látom magam benne. Mindig meg szoktam magam nézni benne és hát legtöbbször nem vagyok megelégedve a látványommal.. Sóhajtottam majd elléptem a tükör elől. Úgy döntöttem, hogy pizsamában egyek le (ma is). Nos ez nem csak egy döntés volt hanem még mindig a kocsiban vannak a cuccaim szóval nincs más választásom. Az ajtó elé léptem majd lenyomtam a kilincset. Amikor az ajtó kinyílt, előttem volt Harry aki szintén a kilincsért nyúlt ám amikor meglátott maga előtt, ránézett a még mindig nyújtva tartott kezére majd visszahúzta és a fejét kezdte el vele vakarni.
-Öhm Jó Reggelt! -mosolyodott el. -Hogy aludtál?
-Neked is! És jól, nagyon jól! -mosolyogtam rá vissza.
Majd elindultam a lépcső felé a társaságában.
-Figyelj, tudod a múltkor azt mondtad, hogy eljössz velem egy randira.. -nézett a föld felé.
-Igen, emlékszem. Miért? -majd álla alá nyúltam és fejét felemeltem, hogy megtaláljam a szemkontaktust.
-Csak azt szeretném kérdezni...
-Lemondod? -vágtam a szavába.
-Mi?! Nem, dehogy! -rázta meg a fejét- Azt szeretném kérdezni, hogy ma jó-e neked?
-Nekem megfelel! -mosolyogtam rá és Ő is egy megkönnyebbült mosolyt küldött felém.
-És akkor ma este jó? -kérdezte rám vigyorogva, miközben nekidőlt a korlátnak.
-Igen, mondjuk mikor?
-Öt óra. -jelentette ki.
-Rendben, akkor öt óra.
-Ez az!
Majd mivel macsósan nekidőlt a korlátnak, miután megörült elvesztette az egyensúlyát és átesett a korláton.. Édes istenem, hogy lehet valaki ennyire...
-Harry! Jól vagy? -rohantam le a lépcsőn.
-Persze! Remekül! - majd ép az ágyat állította vissza.
-Öhm segítsek? -kérdeztem meg a sok szerencsétlenkedést láttán.
-Megoldom!
-Szóval igen...-sóhajtottam.
Nagy nehezen összetákoltuk a kanapét ám kicsit instabil lett. Közösen megegyeztünk: arra foglyuk aki először ráül és szétmegy alatta. Igen, felelősségteljes viselkedés...
Megkértem Harry-t, hogy a ruháimat segítsen behozni. Két-két bőröndöt cipeltünk fejenként fel a szobámba. Mikor végeztünk, Harr-t illedelmesen kiküldtem én pedig öltözködni kezdtem. Az öltözködés közben felhívtam Perrie-t. Elmondtam neki, hogy vásárolnunk kell mivel randim lesz.. és innentől az egész sztorit. Végül megbeszéltünk egy talit a plázában fél kettőre. Most pedig dél van... Felöltöztem  ebbe majd lesiettem a lépcsőn. Kiáltottam egy "elmentem majd jövök"-öt és kiviharoztam a házból. Gyalog indultam el és oda is értem nem egészen negyed óra alatt.
Az áruház közepén lévő padon megpillantottam Perrie-t  és ezzel kezdetét veheti a vásárlás!

18.Fejezet: Éjjeli csata

Sziasztook! Íme a 18. rész :)) köszönöm a komikat és a látogatókat, tényleg jól esik minden :)) Jó nyarat és nyaralást mindegyikőtöknek :))
Új rész: 4 komi és 3050 látogató :))
Bocsi ez a rész kicsit rövid lett :/ Puszii Zsófii :))





-Mindenki szobájába egyet és egyet a nappaliba is...-


A srácok öt óra körül hazaértek. Mikor beléptek én a nappaliban lévő, barna kanapén ültem és hanyagul rájuk néztem. Mindegyikük engem nézett majd a szemük is felcsillant. Mindenki külön köszönt is de ekkor én már nem rájuk néztem. Hanem valami idióta szappanoperára ami épen ment. Igazából nem volt semmi érdekes csak a szerepemből nem akartam kiesni.
Mikor leültek mellém én felálltam és felmentem a szobámba. Igen, már én is sajnálom Őket de amint alszanak bevethetjük magunkat. Csatlakoztattam a kamerákat a laptophoz és megnéztem az "adást". A nappaliban lévő kameránál megnéztem a hangot is. Ép arról beszéltek, hogy mi lehet a bajom. Találgattak és volt pár nagyon furcsa elképzelés is. Ezeket inkább nem részletezném. És hirtelen jött egy témaváltás. Harry elkezdett beszélni. Megkérdezte, hogy szerintük mikor vigyen el randizni. Hüm, érdekes. Erre a válasz az volt, hogy előbb most békéljek meg. Na kösz!
Rövidesen minegyikük nyugovóra tért, ezt kamerán keresztül figyeltem. Nos igen, apró bökkenő, hogy Harry meztelenül alszik.... Éreztem, hogy arcomra pír szökik fel és a kamera képét egyből továbbhajtottam. A többieket is megnéztem és bebizonyosodtam arról, hogy mindenki alszik. "Félve" de izgatottan visszatekertem Harry-hez és már Ő is aludt. Ez az, végre!
Felpattantam a laptoptól majd elindultam Daniékat felkutatni. Azonban ők már vártak rám a nappaliban:
-Szia! -suttogták- Akkor mivel kezdünk?
-Hali! Szerntem a vízibombákat engedjük tele vízzel először majd hozzuk ide!
Bólintottak majd így is tettünk. Ötven darabot engedtünk tele és ilyen kis kádban cipeltük őket a nappaliba.
-És most? -kérdezi Danielle nevetve.
-Most először Zayn lesz a célpont. Ő alszik legrégebb óta!
A vásárolt holmik közül elő szedtük a női parfümöt, pár filcet és ezekhez még a csajok tettek hozzá sminket. Ó Zayn jövünk ám! Muhahahahaaa! Igen, jól vagyok.
Felsomfordáltunk az emeletre és benyitottunk hozzá. Megpiszkáltuk de aludt szóval nekiláttunk. Én írtam a felsőtestére, majd parfümöztem. El és Dani pedig sminkeltek. Ilyen japán arc szerűségre jó sok sminkel. Én pedig ráírtam: Szeretlek Eleanor, Danielle és Melodie majd szívecskét és rányomtam jó sokat a parfümből. Összepakoltuk a cuccokat majd kiosontunk. A folyosón pacsiztunk egyet halkan majd mentünk a kövi szobába: Niall.
Jobban mondva lementünk először a cuccok másik feléért majd úgy be Niall-hez. Hozzá bevittünk egy sötétkék hajfestéket tusfürdőt és filceket. Ugyan azt ráírtam a felsőtestére amíg Eleanor lelocsolta tusfürdővel Danielle pedig bekékítette a haját. Ez is kész, jön Louis.
Beléptünk hozzá, Ő takaró nélkül egy szál boxerben. Halkan összedörzsöltem a kezem majd kiadtam az utasítást. Testfesték: vörös testfesték és sárga hajfesték plussz női parfüm. Igen, nem vagyunk százasak. De mindegy, végre nevetek egy jót. Miután evvel készen lettünk, jött Liam. DE előbb visszaszaladtam ráírni fekete filccel Louira, hogy szeret minket. És akkor most jött Liam. Rá is ráírtam majd kisminkelték Őt is a csajok. Ezen kívül kapott egy kis piros hajfestéket. Végeztünk, most jön Harry. Figyelmeztettem Őket, hogy meztelenül alszik mire megkérdezték, hogy honnan tudom. Elmondtam. Hatalmasat mosolyogtak és egy párnát szorítottak a fejükhöz nehogy felkeltsenek valakit. Lenyugodtak. Bementünk Harry-hez majd ráírtam a szokásosat ám nem filccel. Mézzel írtam majd arra tollpihét tettünk. Haját rózsaszínre festettük és kisminkeltük. Bementünk a szobámba majd megnéztük a kamerákat. Oké, minden kész.
Következő lépés: sikítunk mindannyian egy hatalmasat majd futunk le a nappaliba, hogy meg tudjuk őket dobálni vízibombával.
-Na akkor háromra! 1....2....3! ÁÁÁÁÁH!
És sikítottunk miközben a laptopot néztük. Mindegyikük felpattant majd rohant.
-Akkor most nekünk is futás!
És elkezdtünk lefelé futni. Amikor az ajtómon ki értünk meghallottuk a kövi kiáltásokat: "Hogy nézel ki!" "Úristen!" "Mi a.." "Ott futnak!". De erre mi már a lépcsőn voltunk. Pislogtunk párat ám arra már a srácok birtokba vették a vízibombákat...
-O-o! -szólt Eleanor- FUTÁÁÁÁS!
Majd rohanni kezdünk. A srácok közül pedig azt hiszem Niall szólalt meg:
-TÁMADÁÁÁS!
És dobálni kezdtek. Szerencsére nem öltöztünk át de mindannyiunk pólója sajnálatunkra fehér volt... Mondanom sem kell hol céloztak minket. Érdeklődően bámultak minket futás közben. Elálltak minden lehetséges benti menekülőutat miközben már rendesen űrítették a "kád" tartalmát. Ép engem talált fejen egy zöld "bomba". Sarokba szorítottak minket mikor Danielle megszólalt:
-Gyertek Csajok most már csak az udvar maradt!
Kifelé futottunk. Mikor kiértünk az udvarra hirtelen jött egy "szellő"  majd engem felkapott Harry, El-t Louis, Dani-t pedig Liam és poénból Zayn is Niall-t majd beugrottak velünk a medencébe.. Egy kis éjszakai fürdőzés! Remek!
Benne voltunk a medencében ahol természetesen még jobban eláztunk. Miután feljöttünk a víz alól körbenéztem. Láttam, hogy Eleanor és Danielle pólója már teljesen átázott ezáltal tökéletesen tapad az alakjukra valamint a fekete illetve a rózsaszín melltartójuk csak úgy virít. Észbe kaptam. Gyorsan végignéztem magamon s minő meglepő: én nálam sem volt más a helyzet....
Harry hátulról átölelt. Még szerencse, hogy a medence azon részén voltunk ahol mindenki lába leér. DE! Harry nem ruhában alszik mint a többiek..
Szélsebesen megfordultam és nem olyan feltűnően -már ha lehet úgy- odakukkantottam. Huh, hála az égnek volt rajt egy boxer. Megpróbáltam nem bevörösödni mivel látta, hogy hol figyelem..
-Mit nézel? -kérdezte fülig érő vigyorral.
-Semmit...
-Ne tagadd! Én nem nevezném semminek, elég méretes példány!
-Hülye! -ütöttem bele a mellkasába majd lebuktam a víz alá.
Igen, lebuktam és elúsztam valamerre. Akármerre csak ott ne maradjak címszó alatt. Na meg persze, hogy ne lássa a paradicsom színeiben pompázó arcomat.
Sellőmódban úsztam, azaz a víz legalján. Még kisebb koromban szoktunk így úszni egy-egy kiránduláson. A sellős sorozat, a H2O hatására. Bevallom, jól esik így úszni.
Úsztam amíg neki nem ütköztem valaminek. Vagy inkább valakinek. Ez egy láb...
Azonnal feljöttem a víz alól és megpillantottam Niall-t. Kicsit nagyon megijedt tőlem.
-Ennyire ijesztő lennék?
-Mit csináltál te ott lent?
-Úsztam...
-Meg fogdostál!
-Nem igaz csak nekimentem a lábadnak!
-Aha aha aha persze! Nevezd ahogy akarod!
-Feladom, veletek nem lehet éjjel beszélni -sóhajtottam majd tovább haladtam...
Kiúsztam a medencéből majd felrobogtam a szobámba, átöltöztem majd bevetettem magam az ágyamba. Ennyi mára nekem bőven elég volt!

Első Díjam! *.*

Wáááááá!
Megkaptam életemben az első díjamat :))))
Ennek nagyon örülök és szeretném megköszönni :))
A díjat Tőle kaptam: http://whatmakesyoubeautifulonedirection.blogspot.hu/

10 kérdés:
1. Pélaképed?  Talán Demi Lovato-t mondanám :)
2. Szerencseszám?  22
3.Tetszik valaki? igeeen :$
4.Kedvenc banda? Egyértelmű: One Direction <3
5. Milyen blogokat olvasol? öhm szeretem az inkább krimisebb, vicces blogokat amik jól megragadnak "bennem" :))
6.Olvasod az én blogjaimat?  sajnos eddig még nem volt szerencsém..
7. Kedvenc énekes?  fiú: Austin Mahone, Adam Lambert Lány: Demi Lovato, Bridgit Mendler
8. Mióta írsz blogot?  Igazából eredetileg ez a blog május óta van, csak bloggeren volt és júniusban tettem át ide :)) Ez az első blogom szóval...
9. Jó írónak tartod magad? Eggyátalán nem de igyekszem
10. BFF? Öhm sok van. Konkrétan nincs legjobb :)



10 dolog rólam :))

1: imádom a nutelláááát *.*
2: van egy kutyám és 3 cicusom
3: Szó szerint mindenem a zene, nagy álmom, hogy énekes lehessek de addig még kell csiszolni a hangomon :/
4: igazi álmodozó és pozitív ember vagyok
5: meg szeretnék tanulni gitározni
6: szavakkal nem lehet kifejezni azt, hogy mennyire imádom és, hogy mennyit köszönhetek nekik: ONE DIRECTIOOOON! <3 <3 <3
7: elég magas vagyok amit nem szeretek..
8: nem vagyok megelégedve a kinézetemmel
9: sportolok: röplabda
10: tudok zongorázni :)



Írj 10 kérdést:


1: Kedvenc állatod?
2:Tudsz valamilyen hangszeren játszani?
3: Kedvenc bandáid?
4: Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
5: Sportolsz? Ha igen mit?
6: Meg vagy elégedve magaddal?
7: Olvasod a blogom?
8: Jelenlegi kedvenc zeneszámod?
9: Mi jellemez téged?
10: szereted a nutellát? xDDD




Blogok amelyek általam díjat kapnak:

10: Earthly Angel
9: Vampire life
8: Bloody Fate
7: Amor.~
6: Jenna és a One Direction
5: London 1D and me
4: Dare To Dream
3: Love In London
1: Love and other drugs
2: Confused life.

17.Fejezet: A Csel

Sziasztook! :))) Ez a fejezet is készen lett éééés kicsit hosszabb is mint a többi :)) Köszönöm a sok látogatást és kommentet, igazán leköteleztek. Ez hatalmasan jó érzés! :)))) Nem is beszélek tovább xD 

Kövi fejezet 2750 látogatónál és4 kominál :))
Jó olvasást!

- Őt nem tudom elhelyezni és attól félek, hogy most már nem is fogom tudni....-


Az eső változatlanul szakad. A szél is kezd feltámadni, csavargatja a fák lombjait. Néha-néha reccsen egy ág de mi nem mozdulunk. Ugyanaz a fa alatt ülünk mind a hárman és várjuk a fejleményeket. Mindhárman eláztunk. Egyedül csak én vagyok "ember" közöttünk és sajnos látszik is rajtam. Kezeim a fáradságtól és izgalomtól na meg persze a fázástól remegnek. Fázom, de ez érdekel most a legkevésbé. Már besötétedett. Ez annyiban "jó", hogy legalább Eleanor és Danielle nem látja a fázásom. Legalább is én azt hittem:
-Mel jól vagy? -kérdezi aggodalmaskodóan El.
-Pe-persze! -dadogtam el neki.
-Úristen! Hiszen te vacogsz! Most azonnal hazaviszlek titeket! -csatlakozott Danielle a beszélgetésünkbe ám neki is hamar elintéztem a választ.
-Fi-figyelj! Lehet, hogy fázom de most ez érdekel a legkevésbé! Kérlek értsetek meg, én-
És itt leintettek. Mindketten részben átérezték amit mondok de teljesen nem. Viszont mindketten mellém feküdtek és valami szőrös kutyaként voltak mellettem felmelegítés céljából.
Sokat nem használt azaz még mindig fáztam. Igaz, már nem annyira.
Viszont egy dolgot nem bírtam megállni: a simogatást. Remegő kezeimet a "kutyusok" buksijára helyeztem majd simogatni és vakargatni kezdtem őket. A "kutyák" lihegni kezdtek. Hát igen, Ők legalább nem fáztak.
Hosszú csendben ültünk és várakoztunk. Ideg örlő ez a várakozás tekintve, hogy már egy ideje nem tudunk róluk semmit. Ruháim át vannak már ázva de az eső alább hagyott.
Hirtelen ága reccsenésére, roppanására lettem figyelmes a bal oldalról. Féltem de egyben reménykedtem is. Féltem mivel akár Ryan is lehet ami azt bizonyítaná, hogy a srácok zöme sérült na adj Isten rosszabb. De reménykedtem. Reménykedtem, hogy talán a skacok jönnek épségben vissza. Ebben a percben semmit sem szerettem volna jobban mint az utóbbit.
Pár ideg örlő másodperc múlva megpillantottam valamit. Két "pontot" ami vörös és zöld átmenetben ragyogott ahogyan megsütötte a fény. Kezemet a szám elé kaptam majd felpattantam és rohanni kezdtem. Megismertem az elől haladó alakot: Harry.
Felpattantam az ülő helyzetemből és felé rohantam. El és Dani a nyomomban volt de jelenleg gyorsabb voltam. Tíz méter után már láttam a teljes csapatot. Senkin nem láttam sérüléseket. De most engem csak Ő érdekelt.
Ameddig a fa alatt ültünk, gondolkodtam. Még pedig Rólunk. Arra jutottam, hogy meg kellene próbálni. Kötődés ide vagy oda de én egyre jobban belé szeretek. És rajta pedig azt látom, hogy szeret engem. Valaki szeret engem és ez elbűvölően csodás érzés. Mármint ha szerelemből (is) szeretnek. Úgy döntöttem, hogy bőven megér egy esélyt.
Lépéseimet szaporáztam majd elrugaszkodtam a földről és ráugrottam Harryre aki szintén futott felém. Igen, ez nagyon filmbe illő romantikus jelenet volt, már csak a csók hiányzott. Ám az még várat magára. Szóval, ugrottam és elkapott. Egyik kezével átkarolt a hátamnál másikkal meg elulról támasztott. Én pedig lábammal szorosan fogtam közre a csípőjét. A levegőben megpörgetett majd egy puszit adtam az arcára és letett a földre:
-Ha tudom, hogy így örülsz nekem akkor ezt többször is megismételhetnénk! -mondta pimasz mosollyal miközben a szemöldökét húzogatta felfele.
-Hülye! -ütöttem bele a vállába.
-Hé! Na valld csak be, hogy aggódtál értem!
-Bevallom, hogy MINDENKIÉRT -emeltem ki ezt a szót- aggódtam!
-De főként értem!
-Mindenkiért!
-Értem!
-Érted, oké az remek! Ennyi időbe tartott felfogni? Én az elejétől értettem! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Egy ne dugogasd ki a nyelved mert leharapom! Kettő: mi van?!
És itt mindenkiből előtört egy "aaaajj".
-Szőke Styles! Még hogy én vagyok a szőke! -magyaráztam neki.
Harry továbbra sem értette de elmagyarázta neki Danielle. Lehülyézett majd közölte, hogy ilyen fárasztó is csak én tudok lenni. Kössz! Én is szeretlek!
Sorban puszilgattam és ölelgettem körbe mindenkit. Hihetetlenül örültem, hogy vége és mindegyik épségben van! Miután mindenkin körbeértem elindultunk haza. Nem normális sebességgel mivel észrevették a vacogásomat. Elkezdték a hegyi beszédeket, hogy megfázok meg stb. Ellenkeztem rendesen de nyertek. Jobban mondva Harry felkapott és mindenki hazafelé repült. Sikítoztam és ütöttem a mellhasát, hogy:
-Harry azonnal tegyél le! Nem hallod? Majd futok utánatok de nem cipelhetsz mindig!
Ő pedig mosolygott csak. És most jött a B terv.
-Jó akkor nem beszélek veletek!
És bedurciztam. Elhatároztam magamban, hogy addig nem szólok hozzájuk amíg úgy nem döntök. Igen, csöppet sem vagyok gyerekes de akkor is. Kíváncsi vagyok, hogy ki mit tesz.
-Úgysem bírod ki! -szólt be Zayn hátulról.
Nem válaszoltam. Na azért az első akadálynál nem cseszem el egyből! Hazaértünk. Én mentem be az ajtón másodiknak. Liam és Dani mentek be először, Harry maga elé engedett, Zayn ölbe vitte El-t akinek azt hiszem kiment a bokája. Mögöttem jött be Louis majd Ő mögötte Hazz. Sejtettem, hogy valami készül és nem is kellett sokat várnom rá: Louis hátulról összeakasztotta a lábam. Éééés kis híján pofára estem. De ennél többet tudok. Ez egy sulis módszer amit már vagy ezerszer elkövettek ellenem és kitanult zsivány vagyok már ebben. Sőt ezt a mesterséget a csúcsra fejlesztettem... Kicsit megbotlottam de kiegyenesettem majd oda mentem Eleanorhoz mivel ugyebár csak a srácokkal nem beszélek:
-Nagyon fáj?
-Most már nem annyira -mosolygott- Viszont te! Azonnal vegyél egy forró fürdőt mivel meg fogsz fázni!
-Igen is anyu! - majd elnevettem. -Jó éjt El! Jó éjt Dani!
És felrobogtam az emeletre. A többiekre még csak rá sem néztem. Na megy ez neked Melodie!
Tudom, ez lehet tényleg kicsit túl gyerekes de bosszút forralok. Nevetni akarok egy jót. Én mindi is az a lány voltam aki sosem sértődik meg ilyesmiken de ezt úgy látszik Louis elfelejtette. Nah de holnap stúdiózni megy mindenki és csak egyedül leszek itthon.. ooo! Bosszú, édes bosszú!
Viszont későre jár már. Ásítozok itt össze-vissza. Ideje menni letusolni és aludni. Így is tettem...


*reggel*


Reggel van. Viszonylag  -hozzám képest-  korán keltem. Kilenc óra van. Kikeltem a puha ágyikómból majd lecsoszogtam. Ahogy sejtettem, senki sincs itthon. Ám találtam egy levelet:

"Kedves Melodie!

Nagyon sajnáljuk a tegnap estét! Nem akartunk bunkók lenni meg semmi ilyesmi.. Reméljük megbocsájtasz nekünk. Ahogy csak azt is remélni tudjuk, hogy eme levelet most elolvasod. Harry már nagyon nem bírja a szótlanságod felé és már mi sem bírjuk...
Tudjuk, hogy ez az egész nem szólok hozzátok csak kevesebb mint 12 órája tarthat de akkor is. Hiányzik a hangod vagy ép az ugratásaid és beszólásaid felénk! Kérleeek Bocsáss Meeeeeg!!
xx: Louis és a többiek.
Nah erre nagyon nem számítottam. Ezt még elképzelni sem tudtam. Feltétlen cuki volt de akkor is. Na nem Melodie, nem eshetsz ki a szerepedből! Reggelit úgy döntöttem, hogy nem eszek hanem inkább visszatettem a levelet oda ahol volt, hogy azt higgyék, hogy el sem olvastam.
Felöltöztem ebbe:

  

Megnéztem magam a tükörben és indulásra készen voltam. Felkaptam a táskám amiben benne volt a pénztárcám is és útnak indultam a bolt felé. Gyalog mentem mivel a srácok kocsiját nem akartam elvinni. Az idő kellemes volt a sétához. Szerettem sétálni, ellazított.
A bevásárlóközponthoz talán negyed óra alatt elértem. Céltudatosan mentem a boltok és a sorok között a végén ezeket szedtem össze: méz, női parfüm és tusfürdő, vízi bomba, arc-haj és testfesték, filcek több beépített kamera.
Igen, ördögi vagyok. De a kamerákkal figyelemmel fogom kísérni az eseményeket amit később fel töltök a rajongóknak Twitter-re, mivel kezdem őket megkedvelni. Olyanok mint én: elszántak.
Meg amúgy is. Ne csak én szórakozzak! Igen, kicsit sem vagyok köcsög, áh, dehogy is!
Megvettem a cuccokat majd kifizettem és hazasétáltam. Ám otthon nem voltam egyedül. Megpillantottam a házban El-t és Dani-t.
-Ó Sziasztok csajok! Öhm a többiek?
-Szia! Még jó ideig stúdióznak! -szólalt meg Eleanor.
Megkönnyebült sóhaj szakadt fel a torkomon kicsit túl hangosan...
-Mire ez a megkönnyebbülés? -kérdezi kíváncsian Danielle.
-Semmi..semmi...
-Nah minket nem versz át! Ki vele!
Majd megadtam magam. Elmeséltem az egész tervet amit végigröhögtek. Ragaszkodtak hozzá, hogy beszálljanak aminek én nagyon örültem. Nah srácok most jól meg lesztek szívatva!
Megegyeztünk, hogy a műveletet este csináljuk mikor alszanak. A kamerákat viszont már most felszereltük. Mindenki szobájába egyet és egyet a nappaliba is...

16.Fejezet: Akció

Sziasztoook! Az előző rész lehet tényleg kicsit laposabbra sikerült de ez remélem kárpótol majd titeket! Amikor ezt a részt írtam akkor még csak 2 komi volt és 2013 látogató továbbá 1 feliratkozó :)) (szintem vicces, hogy 2013 és a 2013-mas évet írjuk napjainkban)
A rész tartalmaz káromkodást!
A lényeg! Mivel volt egy feliratkozó így a kövi részt SEM fogom feliratkozókhoz kötni de természetesen örülnék neki ha lenne.
Új rész: 2400 látogatónál és 4 kominál :)))
Utóirat: meleg vaan xDD igazi nyár! a részek lehet kicsit rövidebbek de a meleg elveszi az ihletem xDD Puszi: Zsófii :))

-Ajkammal letámadtam az övéit és ez a rohadék még bele is mosolyodott a csókunkba..-

-Elég! -mondta, majd a eleget is tettem a kérésének.
Ez egyszerűen gusztustalan volt. Irtózok ettől a féregtől. De egyszer bosszút fogok állni, ígérem!
Átnéztem a válla felett Harry íriszei után kutatva. Ám az egyik bokor eltűnt...
A másik bokor ágai között hirtelen megpillantottam Őt. Áradt belőle a düh. Észrevette, hogy figyelem ezért belenézett a szemembe:
-Ez mégis mire volt jó? -kérdezte Hazz.
-Sajnálom, nem tudok elenne mit tenni... Amit parancsol kötelező engedelmeskednem...
-Értem de ez akkor sem jó! Kinyírom!
-Mindjárt adom a jelet, addig várjatok! Amúgy hová tűnt onnan valaki?
-Az El volt és ott van mögötted madárként a fán..
-Oh Édesnyuszifülem! Biztos nincs ott senki, igaz?! -nevette el Ryan.
-Biztos! -köptem oda neki a szavakat.
Torkig vagyok az idióta beceneveitől. Ép elméjű lény közelében sincs. Teljesen nincs magánál. Szemei sötét bordóak, fogaival ajkát harapdálja amit kis idő múlva szólásra is nyit:
-Ha tényleg senki sincs ott akkooooor -nyújtotta el- Azt akarom, hogy szopj le!
-Mi?! Te nem vagy normális!
Arcomon most tényleg megdöbbenés futott át. Szemöldökeimet felhúztam, szám pedig felvette azt a bizonyos "o" alakot. Mindent kinéztem volna Ryan-ból csak ezt nem!


*Harry szemszöge*


Valamit nagyon beszélgetnek... Az előbb "beszéltem" vele mikor is azt mondta, hogy hamarosan adja a jelet. El ott van mögötte egy fűzfán és hallgatja a beszélgetésüket. Amint valami történik, egyből szól Louisnak. Igen, Ők is tudnak úgy beszélgetni mint mi. Jobban mondva csak Louis olvas El gondolatában hisz' Melodie egyedülállóan tud csak az enyémben olvasni.
Louis megmerevedett majd Eleanor-madárra nézett. Keze neki is ökölbe szorult. Bólintott egy látványosat, hogy El is lássa, hogy értette. Majd ránk nézett. Végigmondta azt amit neki mondott El és én ezen teljesen kiakadtam. Kinéztem a bokorból, hogy hogyan alakulnak a fejlemények. Mel most térdel le kezét Ryan övcsatjához vezette..
Nem bírtam magammal. Kirohantam a bokrok közül egyenesen neki Ryan-nek. Nem lepődött meg, mintha direkt provokált volna. Azomban a vámpír ösztönök benne is ott vannak ezért észrevett és maga elé szorította Lody-t. Élő pajzsként használta mivel sejtette, hogy így nem megyek neki. A többiek is a nyomomban jöttek ám ők is megálltak.
Melodie-t a hóna alatt karolta át és ezáltal szorította magához. Látszólag nagyon szenvedett és rettentő fájdalmas volt neki. Segíteni akartam de nem eshettem Ryannek. Melodie rám nézett ám amikor ezt észrevette Ryan, akkor letakarta Lody szemét. A francba, rájött!
-Csak nem ennyire ostobának hisztek, hogy nem szúrom ki ahogy Styles nézi a cafkám szemét, hogy nézzen rá! Ugyan már!
Morogtam egy sort. Egyszerűen alig bírtam már magammal. Hogy mer Melről így beszélni?! Mi legyen most?! Érzékeimet hihetetlen harag, düh, idegesség és aggodalom töltötte el.
Ám hirtelen valami vagy inkább valaki hátulról támadást intézett felé. Eleanor tigris alakban támadt rá ám időben le tudott hajolni Ryan. Egyik kezével elkapta El bal hátsó mancsát majd megpörgette és eldobta. Louis egyből repült utána s elkapta. Letette Eleanor-t egy fa tövébe és odament mellé Danielle is segíteni. Louis pedig visszajött.
A park időközben teljesen kiürült az ég is besötétedett. Az eső pedig szemerkélni kezdett.. A cseppek lassan áztatták el a ruháinkat és hajunkat. Azonban Mel szorítgatásából nem engedett...
Villámlott egyet majd Ryan ördögien felnevetett.
Melodie nyöszörgésbe kezdett. Teste remegett. Hirtelen nyelt egy hatalmasat majd elkiáltotta:
-Most!
Majd tökön rúgta Ryan-t aki ennek hatására elengedte és a földre rogyott. Mel amint földre ért, elrugaszkodott a talajtól és felénk ugrott. Nem tétlenkedtem, elkaptam és odarepültem vele Elhez és Danihoz. Nem akartam ott hagyni Mel-t. De muszáj volt hiszen most vagy soha (Ryan-re értve). Danielle ilyen futónövényszerűséggé változott és indákkal tartotta a földön Lody-t. Ezt az úgymond óvintézkedést muszáj volt megtenni mivel Mel még Ryan hatalma alatt van.
Újult erővel mentem vissza ahol a következő látvány fogadott: Ryan e földre került, rajta ugrál Loui a többiek pedig a kezeit és lábait tépik le.
-Várjatok meg, enyém a feje! -szóltam oda.
Igen, kicsit bizarr de most megfizet! A saját kezeimmel nyírom ki a szemétládát...
Ráugrottam a fekvő testére és ütni kezdtem a fejét. Zayn jelent hirtelen meg:
-Tessék Harry, ezt most törtem...
És átadott egy fa karót. Dühösen elmosolyodtam majd rászóltam Ryanre:
-Ezt Melodie-ért! -majd beleszúrtam a karót- Ezt Eleanorért! -forgattam rajt egyet- Ezt a házunkért!- még egyet forgattam- De még egyet Melodie-ért!
Majd letéptem a fejét.Testét kezdtem darabokra tépkedni mikor Liam szólt rám:
-Haver, elég! Nem hallod?! HARRY ELÉG! -szólt rám erélyesen.
Még egy utolsót bele rúgtam a maradványokba majd egy helyre tettem azokat. Niall hozott egy gyufát amivel meggyújtottuk a testrészeket. Lassan lángra kapott majd fokozatosan égett el.. A tűz mellől nem mozdultunk míg teljesen el nem égett.

  

*Melodie szemszöge*


Itt ültem Eleanorékkal a fa alatt miközben vártam, hogy Harryék mikor érnek vissza. Remélem is, hogy visszatérnek mindannyian mivel Ryan erős, nagyon erős. Azt sosem bocsánatám meg magamnak ha bármelyiküknek is valami baja esne. Nem hagyna élni a bűntudat. Kezem remeg ha csak rá gondolok, hogy valamelyiküknek is baja esik...
-Nyugi, semmi baj nem lesz! -nyugtatgatott Dani de erről Ő sem volt teljesen meggyőződve..
-Ezt mondod? És mi van ha már semmi sem lesz rendben? Mi lesz ha valaki megsebesül? Miattam! Érted?! Miattam van minden! Kár volt utánam jönnötök, jobb lett volna ha csak nekem esik bántódásom! -rohantam ki neki hirtelen majd könnyeim is utat törtek maguknak.
Eleanor és Danielle közel húztak magukhoz majd csitítgatni kezdtek. Ám rám ez nem volt hatással. Általában nem vagyok az a mindenért síró kis csaj de ez elég mérvadó...
Vegyük csak sorban: ott vannak a srácok akikre testvéreimként tekintek. Ott van Louis aki a legjobb barátom és szintúgy a bátyámnak számít. És ott van Ő. Harry.. Őt nem tudom elhelyezni és attól félek, hogy most már nem is fogom tudni....

15.Fejezet: Nem kívánt csók..

Sziasztok! Meglett minden és ezt a részt nagyon gyorsan hoztam mivel sok a dolgom. Mennem is kell UI: kövi rész 4 komi és 2000 oldalmegjelenítés. Sziiiasztok!




-Nem engedtem el Harry kezét és Ő sem az enyémet....-




Bámulatos volt. Kb egy méter magason voltunk és körbeölelt minket a fény. Egymást néztük miközben ujjaink összekulcsolódva maradtak. Nem bántam, hogy Harry összekulcsolta őket, így sokkal nyugodtabb voltam. Elvégre nem mindennap repked az ember....
Hirtelen a fényből előteremtek ilyen kis csillagok és lepkék. Rászálltak a hátamra mire én közelebb húzódtam Harry-hez. A lények rátelepedtek a hátamra majd a lábamra. Először égető érzést éreztem majd egy ponton szúrni kezdett. A szúrós érzés egy percig sem tartott és utána nem éreztem semmi fájdalmat a helyeken. A furcsa alakú teremtmények megközelítették a gipszemet majd nekicsapódtak de lepattantak róla. Ezt rengetegszer eljátszották míg egy rászállt az orromra. Belenézett a szemembe majd úgy mint Harry-vel, vele is gondolatban beszéltem.
-Hali, Légy szíves szólj a Bongyinak, hogy szedje le ezt a keményet mert nem férünk hozzá..
Bólintottam. Meg talán el is mosolyodtam hiszen rettentő aranyos, kicsit orrhangon beszélt. Persze, a Bongyi-n is mosolyogtam. Észben kaptam és a kíváncsi "repülő-társam" felé fordultam:
-Hazz, azt kéri, hogy szedd le a kezemről a gipszet mert nem férnek hozzá.
-Rendben, csak ne nézz ide!
Egy bólintással neki is a tudatára adtam, hogy értem. Mivel nem találtam semmi érdekeset amit nézhetnék (a cuki kis tündéreken és Harold-on kívül) becsuktam a szemem. Éreztem, hogy Harry elenged a jobb kezével és egy kézzel szedi szét a gipszet. A gipsz lejövetelét egy hangos kattanás és reccsenés jelezte amit reméltem, hogy nem az én kezem adott ki. Szemeim kipattantak ám nem mertem lenézni a kezemre. Harry a jobb kezével megfogta arcomat majd a sajátja felé fordította evvel késztetve, hogy nézzek bele smaragd zöld szemeibe. Volt benne egyfajta ragyogás...
A varázsteremtmények a kezemre özönlöttek majd égető érzést éreztem, egy kattanást majd mintha tűkkel szúrkálnák: apró szúrásokat. 
Ezek után a varázslények eltűntek és a fény is egyre halványodott. Lassan ereszkedtünk a földre. Mikor mindkét talpammal éreztem a földet megkönnyebbülten felsóhajtottam. Bár káprázatos érzés volt repülni de jó érezni a földet. Egyből megöleltem Harry-t, akit ez  meglepett ám visszaölelt. Fülébe suttogtam egy köszönöm-öt és átnéztem a válla felett. A többiek le voltak dermedve s mindegyikük szája egy "o" alakot formázott.
Elléptem Harry öleléséből és épp indultam volna amikor fejembe belehasított valami majd forgott velem a világ s minden elsötétült. Ennyit tudtam kinyögni:
-Harry segíts......


*Harry szemszöge*


Hihetetlen érzés volt ez az egész. Ilyenről még nem is hallottam és látni sem láttam hasonlót. Ezekből is látszik: Ő különleges.
Mikor leszálltunk, megölelt. Érzékeim megtöltődtek a kellemes illatával, ezen kívül hihetetlenül jól esett az ölelése. Egyszerűen megnyugtat. Megköszönte amit tettem de erre nem volt semmi szükség. Érte akármit megtennék de tényleg.
Ép ellépett az ölelésemből és fordult meg mikor hirtelen hozzám szólt:
-Harry segíts...
És összeesett. Persze nem a földre hanem időben odaértem és a karomba. Jó érzés újból a karomban érezni de nem e képen.
-Segítsetek már! Louis most mi történik?! -kiabáltam rájuk.
-Hozd ide Harry! -szólt Zayn és intett a kanapé felé.
Oda siettem Lody-val a karjaimban és finoman letettem az ágyra. Mindannyian köré gyűltünk majd ébresztgettük.
Tíz perc után a szemei kipattantak és idétlenül kezdett el vigyorogni. Körbenézett majd felpattant és egyből futásba kezdett. Jajj ne! Már megint?!
-Kapjuk el most egyből és akkor semmiben nem tesz kárt!- szólt Liam.
Mindenki bólintott majd utána eredtünk. Eszméletlen gyorsan szalad és ember létére nagyon jól bírja. Az egész házon átüldöztük majd a kiindulási ponton -azaz a nappaliban- vetődött rá Niall. Mindenki odaért és heten, jobban mondva hatan  fogták le. Én vele szemben helyezkedtem. Két kezem közé fogtam arcát és kényszerítettem, hogy nézzen bele a szemembe. Ez meg is történt:
-Melodie!
-Harry? Segíts kérlek, én ezt nem direkt csinálom!
-Mond meg hogyan és segítek!
-Kérlek most engedjetek el. Hív a mesterem aki ezt tette velem. Valamit művelt velem és nem tudom elmondani nektek mivel nem megy. Most magához hív, engedjetek el kérlek!
-Egyedül semmi képen nem mész!
-Akkor kövessetek de észrevétlenül!
-Rendben.
-Megbízol bennem?
-100 %-ig! Miért?
-Mikor odaérünk ne ugorjatok neki! Még csak véletlen se, várd meg ameddig jelt adok.
-Értem. Kérlek vigyázz magadra!
-Rendben.-Srácok! Engedjétek el! -szóltam mindannyiuknak.
-Mi?! Hipnotizáltak vagy mi van? -szólt idegesen Louis.
-Engedjétek el, bízzatok bennem! Elmondom ha elengeditek...
A srácok lassan de elengedték Mel-t aki ismét rohanásba kezdett.  Intettem a fiúknak majd mikor utána mentünk mindent elmondtam nekik. Bólintottak, hogy értik.
Melodie lassított ez jelezte, hogy közeledünk. Ahová mentünk nem volt más mint... a Hyde park? Intettem a srácoknak, hogy ideje elbújni. Mindannyian egy tágasabb bokor alá bújtunk be. Eleanor és Danielle pedig bokorrá változtak. Mel megállt előttünk majd hirtelen megjelent egy sötétebb ruhás ember... Az arcát nem láttam de biztos voltam benne, hogy ismerem. A pasi hirtelen hátra nézett ám minket nem láthatott. Mi viszont tökéletesen őt.... Felismertem. Erre miért nem gondoltam?! Ryan..... Kezeim ökölbe szorultak.
-Fiúk ez Rayn! -suttogtam oda.
Mindegyikőjüknek a szemében haragot láttam..


*Melodie szemszöge*

Láttam Harry-éket elbújni a bokrok mögött. Azok a bokrok pedig El és Dani. És ha már felsorolunk, előttem pedig Ryan. Kinyírom ezt a kis szemétládát!
-Nos szió Cukorfalat.
- Rohadj meg!
-Hogy mondtad?!
-Neked is szia! -megijedtem tőle...
Elnéztem a háta mögött és Harry-vel néztem össze.
--Most? -kérdezte meg.
-Nem, még várjatok!-Mit nézel cukikám? -szólt közbe Ryan..-Van ott valaki?
-Nem nincs senki... -mentegetőztem...
-Hát jó akkor csókolj meg!
-Harry, azt akarja, hogy megcsókoljam és a testem is csinálja kérlek bocsá..És ennyi volt. Testem és érzékeim felett uralkodik így hát kénytelen voltam megtenni. Ajkammal letámadtam az övéit és ez a rohadék még bele is mosolyodott a csókunkba..

14.Fejezet: Varázslat

Sziasztok! Nem lett meg a 4-5 komi ami kicsit elszomorított... DE hoztam új részt mivel sokan feliratkoztatok és az oldalmegjelenítések száma 1400 közelében van. VISZONT!! A következő rész 1600 oldalmegjelenítés, 4 komi és 1 feliratkozó után lesz. (most 7 van). Sajnálom de kezdem úgy érezni hogy egyre kevésbé tetszik nektek, hiszen a komik száma ezt mutatja..A komiba csempésszetek bele egy kis kritikát is légyszi, hogy tudjak építkezni/ változtatni!
Jó olvasást! Puszi: Zsófiii :))






-Ne mérgelődj inkább egyél! -szólt Zayn majd levágódott mellém és enni kezdtünk....-



A spagetti nagyon finom volt. Mindent megettem majd megköszöntem az ebédet. Automatikusan indultam volna fel ám megakadályoztak a sérülésemet fedő, fehér izék. Na igen, ezeknek sosem tudom a nevüket. Fásli? Vagy az nem ez? Nem tudom de ez legyen a legkisebb gondom....
Ott tartottam, hogy meg akartam indulni fel az emeletre de a hátam közbe szólt. Őszintén fogalmam sincs mekkora seb lehet rajta de eléggé feszít. De nem adom fel! Ahelyett, hogy visszaültem tovább próbálkoztam. Louis jött egyből mögém és próbált segíteni:
-Ne Louis! Megcsinálom, meg tudom csinálni! -szóltam rá.
Ő védekezően maga elé tartotta a kezeit és "utat" engedett. Folytattam a küzdelmem. Mivel magasságom ellenére is hajlékonynak mondhatom magam, kieszeltem egy tervet. Amit végre is hajtottam. A nem sérült lábamat letettem a talajra, jobb kezem pedig hátratettem a fejem felett. Majd egy hirtelen mozdulatot követően kinyomtam magam fél hídba és felálltam. Az nem mondom, hogy a hátamnak ez meg sem kottyant mivel nem lenne igaz... Nagyon fáj, lüktet és ég. De legalább a "csatát" megnyertem. Mindenki hatalmas tapsolásban tört ki, mintha megnyertem volna az olimpiai aranyérmet az egyik számban. Óvatosan de megcsináltam egy pukedlit.
DE! Vajon nem tudnának nekem valamit adni, hogy hókusz-pókusz és meggyógyulok? Vagy, hogy úgy legyen mint nekik, hogy begyógyul a seb huszonnégy órán belül?
Rövidesen hangot is adtam a gondolataimnak:
-Esetleg... Nem lehetne velem is csinálni valamit? Értitek, hogy meggyógyuljon mindenem...
- hhh- sóhajtott Louis- az az igazság, hogy varázsital erre nincs... csak..
-Csak? -csodálkoztam.
-Ha iszol a beléd rögzült véréből.. azaz ha megiszod Harry vérét...
Hazza csak mosolygott és bólintott. Eltátogott egy "megteheted"-et. Ez egy kicsit wlá.. Igyak vért, ráadásul egy vámpír vérét. Hát nem is tudom... De egy törés nem gyógyul meg olyan hamar és nem akarom, hogy Perrie kérdezősködjön. Egyszóval innom kell.
-Rendben. Ha Hazza sem bánja akkor felőlem mehet! -húztam ki magam annyira amennyire csak tudtam majd Harold-ra néztem.
Harry után mindenkit körbenéztem. Az említetten kívül mindenki letaglózott volt. Nem szólalt meg senki sem... Én Harry tekintetét kerestem s ahogy látom Ő is az enyémet. Tekintetünk találkozott. Egymás szemébe néztünk majd elkezdtünk "beszélgetni".
-Nem tudom Harry, jó ötlet ez?
-Miért ne lenne jó?
-Mivel tulajdon kép megcsapollak.. -mosolyodtam el igaziból is.
-És?! Még én is meg foglak téged..-mosolygott a valóságban is- Amúgy meg örülj, hogy egy ilyen félisten véréből ihatsz!
-Ahogy mondod... csak félisten..
-Héé! -szólalt fel hangosan.
Erre én már szakadtam a nevetéstől. Még szép, hogy teljesen hülyének nézhettek a többiek mivel csak annyit észlelhettek az egészből, hogy két hülye egymásra néz majd röhög az egyik, másik pedig méltatlankodik... Ilyenek vagyunk. A többiek továbbra is felhúzott szemöldökkel néztek hol rám, hol pedig Harry-re. Nagyon nehezen hagytam abba de sikerült. Elkussoltam de nem sokáig:
-Akkor most nekem mit is kell csinálnom?
-Innod a véremből.
-És azt hogyan?
-Szájjal...
Morogtam egy sort, majd folytattam:
-Te igen Harry! Mégis hogy tudnék én belőled inni ha nincs is fogam.. -integettem a kezemmel az arcom előtt.
-Jah, az más kérdés. Louis!
-Úgy kell, hogy fel kell Neked- mutatott rám- tépned Harry bőrét.
-Mi?! Meg vagy huzatva?! Azt még is hogyan?
-Foggal vagy körömmel... és nem, nem vagyok meghuzatva. Így van leíva..
-Nem tudom feltépni a bőrét! Egyszerűen nem! Nem is tudnám mivel  mégis hogyan tudnám én körömmel feltépni? Másrészt az gusztustalan... -borultam ki.
-Ha nem hát nem...
Döntenem kellett. Vagy megteszem és iszom Harry-ből vagy pedig megkaphatom a kérdés sorozatokat.. Maradtam az eredeti terven:
-Ne, Louis várj! Megteszem ha Harry  beleegyezik..
-Felőlem kezdhetjük! -szólt bele Harry.
Louis megadóan sóhajtott majd hozzá láttunk. Először is kimentünk a nappaliba. Jobban mondva én kibicegtem. Majd nem ültünk le hanem a szoba közepén álltunk meg Harry-vel. A többiek pedig elfoglalták a kanapét és a foteleket körülöttünk. Én elég kínosan éreztem magam ahogyan ránéztem Harry-re, viszont Ő csak biztatóan mosolygott.
-Rendben- fújtam ki a levegőt- akkor kezdjük. Pontosan mit is kell tennem Louis?
-Feltépni a bőrt valahol Harry felsőtestén vagy nyakán.. Harry, dobd le a pólód!
-Oké! -majd ledobta.
Próbáltam nem annyira feltűnően bámulni. Arcom színe vörössé változott mivel nem tudtam Róla elkapni a tekintetem. Talán még a szám is tátva maradt. Szemeim kétszer akkorák lettek. Persze rajtam kívül mindenki jól szórakozott. Mondjuk, a látványt én is élveztem..
- Öhm.. látom tetszik...-szólt oda Harry akinek -amint felnéztem rá- arca szintén pírban volt.
-Öhm izé... öhm.. inkább kezdjük.. Louis, most mi jön? -tereltem.
Louis is nagyon jól szórakozott. Csak mosolygott, épphogy nem nevette el magát.
-Öhm, most válassz valahol egy helyet, ahol csinálod.
-Neked hol jó? -néztem Harry-re.
-Nekem mindegy...
-Rendben. Akkor... mondjuk itt.
És rámutattam Harold váll és nyak közötti részére. Azt a részt simán felértem így nem kell lábujjhegyen állnom.. Majd kinéztem Louira:
-És most?
-Most szabd fel neki!
-Nyugi Mel, nem fog fájni! -szólt Harry.
Kifújtam a levegőt majd elkezdtem karmolgatni. Belemélyesztettem körmeimet majd húzni kezdtem de semmi. Felszakadt ám vér nem jött belőle. Harry grimaszolgatni kezdett, hogy fáj meg majdnem sír. Egyből elkaptam a kezem és hátrébb húzódtam.
-Nyugi már Lody, csak szívatlak! -nevette el.
-Marha vicces!
-Jól van gyerekek, nyugi! -szólt közbe Louis- akkor most mivel kézzel csak feltépni tudtad, szájjal kell folytatnod. Tedd rá a szád és szívd, harapd. Harry, előre szólok ez nem egy szex jelenet!
Harry feje vörössé változott majd gyilkos pillantásokat intézett Louis felé.. Majd rám nézett azokkal az igéző zöld szemekkel és mosolyogni kezdett.
-Folytathatod...-szólalt meg végül.
-Rendben...
Majd a már általam felszabott bőrrészhez hajoltam. Ajkaimat remegve, bizonytalanul Harry testére helyeztem. Harry sóhajtott egy hatalmasat mire az én arcom ismét vörös árnyalataiban pompázott. Mielőtt még szívni kezdtem volna, szívatás képen vissza akartam vágni. Nyelvemet is a bőrére érintettem majd kezemet a szívére helyeztem. Szívverése gyorsult ahogy nyelvemet mozgattam. Elhúzódtam tőle majd megszólaltam:
-Egyenlő! Most pedig térjünk vissza a tárgyra..
-Csináld!
Ajkam visszahelyeztem oda majd óvatosan szívni kezdtem. Egyre erősebben szívtam mikor hirtelen fémes ízt éreztem a számban. Arcom elemeltem, hogy meg tudjak bizonyosodni, hogy tényleg a vérét érzem. Persze, mi mást is érezhetnék?
Nem csalódtam, az a vére volt. Ám a vére más volt mint a miénk. Nem vörös hanem piros és rózsaszín közti átmenet. Viszolyogva ám de visszahelyeztem a szám és szívni kezdtem. Mikor úgy döntöttem, hogy elég elléptem egy lépést hátra. Harry a szemembe nézett majd valamire figyelmes lettem. Kigyúlt köztünk valami fény. Ez a fény egyre jobban világosodott és egyre nagyobb lett. Harry megfogta a kezem, majd ujjainkat összekulcsolta. Szemembe nézett és én is az övébe. A fény már teljesen körülölelt minket és hirtelen........felemelkedtünk. Harry nagyon megdöbbent és én sem voltam különb kép. Nem mindennapi, hogy valaki egy burokban felemelkedik.. Igaz, az sem mindennapi, hogy vámpírokkal és alakváltókkal élsz együtt. És az meg főleg ritkább, hogy a One Direction-nel. Nos, nekem minden sikerült.
Nem engedtem el Harry kezét és Ő sem az enyémet....

13.Fejezet: Hosszú reggel

Sziasztok! :))) Nagyon jól esnek a kommentek és a látogatók száma is KÁPRÁZATOS! *.* Köszönöm nektek! Mindent köszönöök :))) Most sem késtem -nagyon- sokat. Mint mondtam, amint megvannak a "határok" jön a kövii :))) Iratkozzatok fel, új rész 4-5 komi után. Bocsi, ez a rész piit uncsi és semmit mondó lett....Utó irat: Sajnálom, hogy tegnap kimaradtam. A fejem majdnem szétrepedt ezen kívűl még elég pocsék állapotban voltam.
Jó olvasást! :))))




-Arra jutottunk, hogy mindenképp meg kell ölnünk Ryan-t.....*Harry szemszöge volt-*-

* Továbbra is Harry szemszöge*
Csend van. Egyedül ülök a konyhában egy széken az asztal mellett. Gondolataim a fejemben cikáznak s egymást kergetik. Választ viszont egyikre sem találok.
Mielőtt még elindultam volna aludni muszáj volt innom. A fiúk elmondták, hogy ők már voltak vadászni. Ezen túl azt is, hogy hoztak nekem is egy kis vért. Felálltam a székről majd odaléptem a hűtőhöz, kinyitottam és kivettem belőle egy tasak vért. Feltéptem a zacskót majd egy húzásra megittam az egészet. A vörös, selymes folyadék lezúdult a torkomon. Sebeim is fokozatosan húzódtak össze. Arcomról és a kezemről, illetve a lábaimról is eltűntek a sebek. Mintha ott sem lettek volna. A felsőtestemről viszont nem. Ez az miatt van, hogy meglett a bevésődésem. Most már nem tudok begyógyulni teljesen. Ez az miatt van, hogy ehhez az Ő vére kell.....
Kidobtam a zacskót a kukába majd lépteimet felfelé vezettem. Ám nem a saját szobámba hanem Mel szobája elé.  Hátamat az ajtója melletti falnak döntöttem, majd lecsúsztam a földre. Karommal átkaroltam a térdeimet. Úgy éreztem mellette van a helyem. Most és mindörökké.
A mellettem lévő ajtó kinyílt. Eleanor lépett ki rajta majd rám nézett.
-Hát te? -suttogta mosolyogva.
-Én csak..én.. én csak a fenébe is! Jól van? Bemehetek hozzá?
-Minden rendben. És igen, bemehetsz hozzá. -mosolygott rám.
- huh -fújtam ki a levegőt- Köszi El! -mosolyogtam.
-Nincs mit!
Majd elindult. Néztem ahogyan elugrándozik miközben énekli: "Valaki szerelmeeees!"
Igen, kétség sem fér hozzá, hogy nekem szól. De nem szólok neki vissza mivel nem lenne érdemes. Igaza van.
Kezemet lassan a kilincsre csúsztattam, majd lenyomtam. Beljebb léptem és megpillantottam Őt. Az ágyán feküdt nyakig betakarózva. A takaró alól csak a sérült lába lógott ki. Békésen szunyókált még mindig. Egy ideig még fog is mivel a varázsital -amit Liam kevert és este ezzel altattuk el- még erősen hatott. Apróbb karcolásokkal volt tele az arca is. De ezek csak még szebbé tették. Még így is gyönyörű volt. Mint egy angyal. Közelebb léptem hozzá majd füle mögé tűrtem egy tincset ami a szemébe lógott. Még csak véletlen sem szerettem volna megzavarni az álmát, ezért inkább leültem a földre. Körbe néztem a szobában. Nagy változás nem történt benne. Mikor is történt volna? Hisz alig pár napja van itt. S már így is fenekestül felforgatta az életünket. Szerintem mindenkiét pozitív irányban, de az enyémet leginkább. Életemben először érzem magam igazából szerelmesnek. Igen a nagy nőcsábász Harry Styles szerelmes. Legalább is így fogják beállítani. Pedig nem igaz. Eggyátalán nem vagyok nőcsábász. Engem mindig mindenkivel összeboronálnak ha már egymásra nézünk meg ilyesmi. Ez hülyeség! Én igen is tisztelem a nőket! És ezt remélem Lody is meg fogja érteni. Persze ha a randi jól fog sikerülni. Tényleg! Randi. El jön velem! Csak még azt nem tudom, hogy hová. Említette, hogy a puccos helyeket nem igazán szereti. Valami szépet szeretnék. Ami káprázatos meg ilyenek. Romantikus első randit szeretnék csak el ne csesszem. A másik kérdés evvel kapcsolatban, hogy mikor. Mivel közbe jött ez az "ügy" ezért halasztani kellene. Melodie biztonsága miatt. Viszont még meglehetne csinálni, hogy a srácok biztosítják a terepet arra. De abban benne van a hibalehetőség. Tökéletesnek kell lennie mindennek. Jézusom! Ne már! Ez egyre lányosabb lesz!
Sóhajtottam majd elfeküdtem a földön. Elhatároztam. Itt fogok aludni. Akkor Jó éjt!


*Melodie szemszöge*


Olyan érzésem van mintha mindenem két tonnás lenne. Alig bírom kinyitni a szemem. Pedig muszáj lesz. De végül is...Kinek árthatok ha még egy kicsit lustálkodok? Nyílt az ajtó.. Hát ez meg ki lehet?
-Még alszik.. Shh! -azt hiszem Zayn (?)
-Vigyázz már! - ez Louis lesz..
-Aucs! Bele rúgtam valamibe! -Niall talán...
-Inkább valakibe! Ez még is mit keres itt? -kuncogott fel halkan Liam.
Igen ezt a hangot megismerem. És ki mit keres itt?! Kibe rúgott bele? Jött be még valaki..
-Sziasztok! Nah mindig alszanak? -Danielle.
-Szia! Te tudtál erről? -Liam.
-Oh De aranyosak! Tényleg nagyon ééééédeees! Igazad volt El az egész éjjelt itt töltötte! -Dani.
-Mondtam én! -Eleanor akkor ezek szerint.
-Hogy mi?! -szólalt meg mindenki hangosabban a kelleténél. -Mi történik itt? -szólalt meg egy álmos hang.
Mivel több ember tudtommal nincs a házban, ez csak is Harry lehet. De minek aludt itt? Jujj, ez cuki! De nem kellett volna. Aludni még én is tudok egyedül.
A derekam szörnyen fáj! A lábam pedig szúr. A karom nem érzem. Tökéletes reggel! Lassan felnyitottam a szemem. Nyögtem vagy inkább nyöszörögtem egyet hangkiadás képen. Erre mind a hét szempár rám szegeződött.
-Öhm Jó reggelt! -kezdtem el
-Jó reggelt! -jött egyben a válasz.
Innentől azonban lemaradtam. Mindenkiből előtört a kérdezés roham.
-Elééééég! -kiáltottam fel.- Egyszerre csak egy!
-Oké akkor majd én. Először is: Hogy érzed magad? -Zayn
-Mindenem fáj! -nyafogtam. -Ezek szerint nem álom volt? kérdeztem vissza.
Erre megrázta a fejét. A levegő egy pillanatra belém rekedt. Ryan erős, nagyon erős. Ráadásul Harry-n is sebet ejtett. Apropó, Harry? Felé fordítottam a fejem és végignéztem rajta.
-Rólad hol vannak a sebek?
-Vámpírok vagyunk, ön gyógyulunk. Kivéve ha már...
-Ha már megvan a bevésődés? -vágtam belé.
-Igen, de honnan tudod? -nézett mindvégig a szemembe.
-Mivel beléd látok- felhúzta a szemöldökét- Tudom, hogy mire gondolsz.
-A-az nem lehet. Azt csak a vámpírok tudják.
-Hát pedig én nem vagyok vámpír -értetlenkedtem- Gondolj valamire!
-Rendben.... -majd pimasz mosoly volt a száján.- Kész!
Megnéztem.
-Fúj te perverz! Ne is álmodj róla! -forgattam meg a szemem.
-Mire gondolt? -kérdezte Niall.
-Rá és Rám az ágyban -röhögtem el és azt hiszem tiszta vörös is lettem.
Mondanom azaz írnom sem kell, hogy hatalmas röhögés keletkezett a szobában.
-Most miért?! -nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Csak... Na, de mondom, hogy "beléd látok"!
-Louis ez lehetséges? -fordult Louis felé Hazza.
-Nem tudom..Nézzük mással is meg tudod-e csinálni? Niall gyere. -ültettem elém- Mehet!
-Szép szemed van! Néztem bele neki. Amúgy nem látok semmit de úgy is a kaja-nevettem el.
-Ezek szerint csak Harold barátunkkal működik. Utolsó próbát azért tartunk! Öhm mondjuk Zayn! Gyere csak ide szépfiú! Na csüccs! -lelökte Niall-t és a helyére ültette Zayn-t- Csinálhatod!
-Rendben! Basszus mindegyikőtöknek milyen szép szeme van! -nevettem el ismét- De semmit sem látok... Ez mit jelent?
- Nem tudom.. Ilyennel még nem találkoztam.. ez különös.
-Jól van Stu!
Mindenki rám nézett, Louis meg csak mosolygott majd megszólalt:
-Ezt rég óta nem használtad.
-De vissza kellene hozni. Szeretem ezt a nevet!
-Haha! Én nem! Mázlid van, hogy neked nincs ilyen neved!
-Öhm skacok valamiről lemaradtunk? -szólt bele Liam.
-Ja! Csak annyi, hogy kisebb korunkban a suliban mindig Louis volt a menőcsávó ezért állandóan minden kis ovis lányt is maga után vonzott és ha felismerték akkor mindenki odarohant..Ezért kitaláltam neki a Stu nevet ami a stupid azaz buta/hülye szóból származik és ezen kívűl volt még ilyen álruha szerűsége is -nevettem el- azt hiszem Stacy-nek ígérted meg, hogy elveszed feleségül ha megcsinálja a feladatát -röhögtem be végleg.
Itt már mindenki szakadt a nevetéstől. Hirtelen azonban néma csend lett de bekorgott Niall hasa amin szintén mindenki röhögött. Mivel már dél volt ezért végül úgy döntöttünk, hogy lemegyünk ebédelni. Ez nehézkesen ment...
-Mel mit segítsek? -kérdezte Harry.
-Hát nem tudom, először talán segítsetek lábra állnom.
Ez úgy nézett ki, hogy Harry megpróbált a derekamnál emelni de rászoltam, hogy hagyja abba mivel a hátamon a sebek égni kezdtek. Ezek után Zayn fogta a jobb kezem mivel a bal van eltörve és úgy húzott. Ez rosszabb volt. Újból vissza..
-Próbáljuk meg úgy, hogy..ki is a legerősebb? -kérdeztem.
-Én! -szólt egyszerre mindegyik fiú.
Ezen Dani, El és én megint elröhögtünk egy ideig. Majd megkérdeztem még egyszer de kulcsszóval:
-Ki bír el engem?
- Drágám, Téged itt mindenki elbír mivel vámpírok vagyunk- ecsetelte Tommo.
-Jó akkor a terv: emeljen fel valaki úgy, hogy a hónaljamnál fog. És így lábra tok majd állni és valahogy lebicegek a lépcsőn.. Na ki az ész?! Még szép, hogy én! -dicsekedtem.
Megforgatták a szemüket majd Liam valósította meg a tervem. Kemény öt perc próbálkozás után végre állok! Jön a lépcső...
Jobb kezemet dobtam át Niall vállán és így szökdécseltem le a lépcsőn. Leértünk. Végre!
-Amúgy mi az ebéd? -kérdeztem meg.
-Spagetti! -vágta rá Eleanor.
-Azt szeretem!
-Tudjuk. -mosolyodott el.
Elindultunk teríteni. Jobban mondva megindultam, hogy majd én megterítek de megállítottak, hogy szó sem lehet róla... Majd leültettek és itt vigyáznak rám nehogy valamit is tegyek..
-Ne már! Tudjátok milyen szar érzés! Amióta beköltöztem csak a bajt és felfordulást csinálom ráadásul még segíteni sem engedtek! Komolyan mondom elköltözöm! -durciztam be.
-Te hülye vagy! -szólt Louis majd mindenki helyeslően bólintott. KÖSZÖNÖM!
-Ne mérgelődj inkább egyél! -szólt Zayn majd levágódott mellém és enni kezdtünk....