2013. július 31., szerda

HY!

Sziasztok! DÖNTÉS SZÜLETETT!
A blogom NEM szűnik meg egyenlőre. Ez azt jelenti, hogy  mindig két napot adok ezentúl, hogy meg legyen 5 komi. Ha ez nem valósul meg, bezárom. Lehet sőt biztos, hogy ez idióta megállapítás de sajnálom, így döntöttem. a másik: Egy barátnőmmel indítunk közösen egy blogot: http://harrytwofanfict.blogspot.hu/ ha érdekel nézzetek bele :)))

2013. július 30., kedd

28.Fejezet: I.S.?

Hi Everybody! Visszatértem a nyaralásból és még JÚLIUSBAN hoztam az új részt. Hosszúra írtam és FIGYELEM: ez dönti el a blogom sorsát. Ha összejön az öt komi amiből legalább 2 regisztrált felhasználó akkor a blogomnak nem lesz vége 30 résznél. Am a Best Song Ever kib@szott jó lett szerintem! ÁÁÁÁÁÁÁ!
Jó olvasást! (xDD)



-Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....-



Felé léptem ahogyan Ő is felém. A hangok eltompultak és csak egy-egy szó jutott el a tudatomig de azokkal sem foglalkoztam. Niall beszélt hozzám valamit de nem értettem.
Mikor egymás elé értünk, megálltunk. Tetőtől talpig felmértük egymást. Körbejártam az előttem lévő szőkeséget. Ismerős arcforma, egyező szemmagasság... Megálltam a lány jobb oldalán. Kíváncsi voltam egy dologra. Jobb combján kicsit felcsúsztattam a fekete szoknyát amit viselt. Amikor megláttam azt a bizonyos májfoltot a jobb combján, mintha a villám csapott volna belém. A felismerés...A jel!
Na igen. Lehet nem nagyon ismerem a szüleimet de kiskoromból rengeteg emléket megőriztem és annál több információt is, mint például ezt a májfoltot. Ezt minden -volt- családtagom viselte. Viszont ez a lány nagyjából velem egykorú lehet.... Nekem senki sem említette ha jól emlékszem, hogy él még valaki a családomból. Soha nem volt a tudtomban, hogy akár lehet egy testvérem is valahol. És most..itt és, ÁÁÁ! Megbolondulok a sok gondolattól. Mi van ha rokonom? Fog valamit változtatni ez? És egyátalán biztos, hogy a rokonom? De hát viseli a családi jelet. Az arca kiköpött mint az enyém. Olyan érzés mintha tükörbe néznék. Kicsit alacsonyabb volt nálam. Ízlésesen volt öltözve. Egy fekete szoknyát viselt, türkizkék blúzzal és egy fekete topánkával. Szőke hosszú haja volt amiben volt egy szintén fekete hajpánt.
Ő is úgy nézett engem mint én Őt.
-Hogy hívnak? -suttogtam szinte alig hallhatóan.
-Isabella Smith vagyok...te pedig Melodie.-suttogta vissza azon a hangerőn mint én.
Mivel én csak néztem rá, Ő folytatta:
-Figyelj Melo! A testvéred vagyok. Jobban mondva ikrek vagyunk. Én egy árvaházban nőttem fel az orvosok miatt. Miután anyu megszült téged és engem is akkor engem halottnak nyilvánítottak. Te hazamehettél apuval én pedig rengeteg hullababa között voltam. Nagyon sok időt tölthettem ott és nagyon megéheztem ezért bömbölni kezdtem aminek hatására vettek észre, hogy biz' nem haltam meg. Viszont titeket már nem értek el, így egy árvaházba kerültem. A memóriám tökéletes lett. Ezért mindenre emlékszem. Ó, és van még egy apróságnak nem nevezhető dolog... Vérfarkas lettem... -majd elhallgatott.
Pislogtam párat majd nyeltem egy nagyot. Ránéztem Isabellre majd a tekintetem körbevezettem mindenkin. Furcsán néztek ránk. Megzavarodtam. Isabell minden szava a fülemben csengett. Hangokat hallottam a távolról amik elmosódtak és összecsengtek. Nem tudtam mit tegyek.
Felfutottam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Az ajtót nem zártam be, csak becsuktam. Törökülésben az ágyamra ültem majd gondolkodóba estem. Akkor: van egy ikertestvérem aki tudtommal az egyetlen vér szerinti rokonom aki ráadásul vérfarkas is. Az élete pedig a hallottak alapján nem jobb mint az enyém. Na ezt nevezem. Én legalább együtt voltam apuval egy kis ideig míg Ő idegenek közt nőtt fel egy árvaházban. És most.. Most ott van lent a nappaliban. Kopogtak az ajtón de én nem válaszoltam.


*Louis szemszöge*


Melodie nagyon elsápadt majd felrohant. Utána mentem majd bekopogtam. Nem válaszolt. Tudom, hogy most megpróbálja feldolgozni a helyzetet de ezt nem egyedül kell neki. Most nem magamra célzok, hanem Isabellára. Szegénynek legalább annyira nehéz lehet most ez mint Melonak.
-Melodie kérlek nyisd ki az ajtót!
De nem válaszolt. Folyamatosan kopogtam meg szólongattam de süket fülekre találtam a próbálkozásokkal. Végül lenyomtam a kilincset éééés tádám! Kinyílt az ajtó! Wáó Tomlinson ez komplikált volt!
Melodie az ágyán volt. Ott ült egymagában és csak bámult előre. Furcsa volt őt így látni. Odamentem az ágyához majd beültem mellé. Elkezdtem mindenfélét beszélni hozzá az estéről, a gyerekkorunkról és aduászként Harry-ről is rengeteg cikis sztorikat de semmi. Ám nem adtam fel. Beszéltem, beszéltem és beszéltem már egy jó ideje. Melodie pedig ugyan úgy ült és semmi reakciót nem váltott ki belőle az adott sztori. Pedig mindent megpróbáltam. Ruha, pénz, szerelem, élet, politika, pénz, országok, nevezetességek, kérdezz-felelek   -amit megjegyzem egyedül furcsa játszani-. Egyszóval MINDENT megpróbáltam. Ép az utolsó témaváltásnál tartottam ami a virágcsokorra tért volna át mikor hirtelen felszólalt.
-Beszélnem kell vele!
Persze ez rám a szívbajt hozta. Nagyon megijedtem és fel is ugrottam. Melodie felállt, adott egy puszit majd elrohant.
WÁÓ.


*Melodie szemszöge*


Miközben ültem a gondolataimban kiépítettem pár irányt. Ezek az irányok olyanok, hogy mi lenne ha.....De a több mint tíz lehetőségből mindegyik arra vezetett, hogy beszélnem kell az ikertesómmal. Huh, ezt nagyon furcsa kimondani!
Louis ült mellettem és magyarázott meg minden. Hirtelen felugrottam ami Őt nagyon megijeszthette mert azonnal felugrott egy kisebb sikoly keretében. Aggódva nézett rám ezért (is) kapott egy cuppanós puszit majd száguldottam le a lépcsőn. A négy srác ült a kanapén és a tévét nézte míg Isabella a szoba egyik sarkába kuporodott le és úgy bámult előre, mit ahogyan én szoktam gondolkodás közben. A négy fiú és Bell rám kapta a tekintetét. A tesóm egyből felállt és lépett pár lépést felém de megállt. Én viszont maradok az eredeti "tervemnél'. Odamentem hozzá majd jó szorosan magamhoz öleltem. Az ölelésemet egyből viszonozta. Alma illatú haja volt.
Elváltunk egymástól majd megpusziltuk egymást és én belefogtam a mondandómba:
-Először is Isabell, kérlek bocsásd meg a viselkedésem, én nem akartam illetlen lenni csak ez nekem még nagyon új volt, és...
-Nyugi, semmi baj!
-Nem, vagyis de. -nevettem el- gyere fel a szobámba, ott majd kettesben megbeszélünk mindent!
-Rendben. -mosolyodott el.
Karjánál fogva vittem fel a szobámba ahol furcsa látvány fogadott. Louis még az ágyamon ült és egy My Little Poni rózsaszín haját fésülgette egy kis pink kefével és közben beszélt hozzá meg puszilgatta. Bella nem bírta tovább és nagyon hangosan felnevetett.
-Louis, te....? -nyújtottam el mosolyogva.
-Én Cuncikát fésülöm. Cuncika csajok, csajok Cuncika. De azt hiszem mi most megyünk is. Cuncika vágtass! Nyíháá! -baktatott el mellettünk.
Miután kiment a gyagyás 'bátyám', Isabell szólalt meg:
-Oké, ez furcsa volt.
-Á dehogy, Ő csak Louis. -legyintettem egy nevetés közben.
Beljebb tessékeltem a tesóm és mind a ketten leültünk az ágyra. Egymással szemben ültünk. Egy ideig mind a ketten csendben voltunk majd egyszerre szólaltunk meg:
-Mesélj magadról!
-Kezd te!
-A-a, te!
Majd elnevettük magunkat. Eléggé szinkronban beszéltünk de Isa felvállalta, hogy ő majd akkor kezdi.
-Szóval mire vagy kíváncsi?
-Mindenre!
-Okay. Akkor...Barátaim abszolút nincsenek, családomból csak téged ismerlek és jelenleg kóborlok. A suliban mindig jó tanuló voltam de be-be csúszott néha a rosszabb jegy is. Munkát nehéz találni nekem mivel egy 'intézetissel' -mutogatott macskakörmöket- nem találják meg a közös hangot. Legalább is ezt állítják. A megélhetésem nehéz volt így volt már dolgom illegális szerekkel és már bárokban is táncoltam. Kérlek ne ítélj el, ha nem tettem volna akkor már halott lennék!
-Nyugi! Én senkit sem ítélek el! Folytasd kérlek! Hogy kerültél ide?
-Éppen az erdőben vadásztam amikor vámpírok szagát éreztem. Három férfi jött felém. Visszaváltoztam emberi alakban majd felmásztam a legközelebbi fára. Reménykedtem, hogy nem vesznek észre mivel a vámpírok a farkasokkal nem ép puszipajtások. De persze kiszagoltak. Amikor felnéztek, megdöbbenést láttam a szemükben. A feketés hajú megszólított, azt hiszem Zack. Vagy valami Z betűs. Azt mondta, hogy menjek le és, hogy ígéri nem fognak bántani. Nem tudom miért de megbíztam benne. Lemásztam, beszélgettem velük is idehoztak neked bemutatni. Őszintén szólva szerintem hihetetlen. -mosolyodott el.
Viszonoztam a mosolyát majd feltettem a kövi kérdésemet:
-És hogyan lettél farkas?
-Öhm..az egyik ilyen drogárulásom közepette lőttek meg és akkor harapott meg egy farkas, hogy életben maradjak.
-Át tudsz változni?
-Persze.
Leugrott az ágyról majd négykézlábra állt a padlón. Elmormogott valamit majd körbe-körbe forgott. Olyan gyorsan pörgött, hogy szinte semmit sem láttam belőle majd hirtelen megállt és egy gyönyörű, hosszú fehér szőrű farkassá változott, csillogó kék szemekkel.
-Azt a...!
-Egy farkas színe a cselekedeteitől függ. A fehér és a fekete a jó és elfogadható míg a szürke a megbocsátható a barna pedig elítélendő. Elég furcsa lehet.. Amúgy, hogyan állsz a pasik terén Melo?
-Hát, azt hiszem Harry az igazi..Olyan, olyan, olyan áááá! -nevettünk mind ketten- te?
-Szarul. -jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Miért? Esetleg Tőlük tetszik valaki? Vagy akárhonnét?
-Igazából ez az. Még senki sem tetszik. Senki nem fogott meg.
Erre felhúztam a szemöldököm.
-Hülye! Nem úgy!
Ezen is ismét jót nevettünk. Még rengeteg dolgot megbeszéltünk majd az egyik témát az ébresztőm csörgése zavarta meg. Úristen! Már fél kilenc és még semmit sem aludtunk. Végigbeszélgettük az éjjel.
-Uh már ennyi az idő? Azt hiszem nekem mennem kell. Mára még szállást és élelmet kell találnom szóval szia! -mosolyodott el majd felállt.
-Mi?! Nem mehetsz el! Még csak most ismertelek meg! Nem veszíthetlek el máris! Annyi bepótolni valónk van!
-Melo stop! Mennem kell vagy az utcán alszom..
-Van egy ötletem!
Megragadtam a kezét majd lehúztam magam után a konyhába ahol mindenki ott ült.
-Emberek izé Vámpírok! Figyelem! Először is jó reggelt! -bólintottak- Másodszor is! Nagy gond lenne, hogyha befogadnánk Isabell-t, hogy itt lakjon? Annyi szoba van itt és nem szeretném elveszíteni! Lakhat az én szobámban is!
-Te megőrültél Melodie?! Nem maradhatok itt! Abszolút nem akarok senki terhére lenni! Megyek tovább és max az utcán alszom. És akkor mi van?
-Na lányok csend! -szólalt fel Louis- Isabella, maradsz és külön szobát is kapsz! Vitát nem nyitunk! A szobád a 8-as számot iseli, éjjel már kicsit kipofoztuk, nyogodtan nézd meg, ott lesz az emeleten!
Isa egy sóhajtással megadta magát majd visszament az emeletre. Louis és mindenki vigyorgott majd a külön említett rám kacsintott amit én viszonoztam is. Ezt követően elég érdekes napnak nézünk elébe....

2013. július 16., kedd

27.Fejezet:IGEN!

Sziasztooooooooooook! Itt is a kövi fejezet! Nagyon feldobtatok a gyors komizással, szóval igyekeztem nem pocsék részt összehozni. Holnap 8-kor indulok (reggel) a táborba ami 23-ig tart de utána egyből megyek nyaralni kb 28-ig szóval addig nagy SAJNÁLOM de részt nem tudok hozni. Wááá ezt én már most várom!!! <3   Délelőtt pedig ezen  nevettem xDD Kellemes olvasást és nyarat mindenkinek amíg nem jövök :))) Sziasztook! <3 :))) UI: ÚJ RÉSZ 5 KOMI UTÁN!!



-A Fahangú szőke bemutatkozott meg ilyenek.... Mire vállalkoztam?!-


Michael után ment most a triónk. Körübelül száz métert gyalogolhattunk. Már sötétedett és az utcákon sem járt már annyi ember, mint amennyi szokott. Ahogy közeledtünk a klubbhoz, egyre jobban izgultam. Ezt valószínűleg a srácok is láthatták rajtam mivel két oldalról szorosabban fogtak. Beszippantottam férfias illatukat. Furcsa módon de megnyugodtam tőle. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk..
A klub kívülről is hatalmas volt. Mi nem az első bejáraton mentünk be, hanem valahol hátul. A srácok hirtelen maguk felé fordítottak majd megöleltek és elsétáltak a klub egy eldugottabb részére, ahonnét teljesen látszik a színpad... Na igen, a színpad. Hatalmas volt.. Fából lehetett, kicsit még olyan régimódi volt. Ugyan ilyenen adtuk elő a darabokat még általános iskolás koromban. Emlékszem az első 'fellépésemre'. Nagyon izgultam, hisz' én játszottam hófehérkét és aki nekem tetszett srác -aki MÁSODIKAS volt- játszotta a herceget akinek meg kellett 'csókolnia' engem. Egy másodpercnyire odahajolt hozzám majd még gyorsabban el tőlem. Így visszagondolva elég vicces volt...
Emlékeim közti merengésemet egy kéz zavarta meg ami a vállamat kopogtatta.
-Melodie? Hahó! Itt vagy? -kérdezgette Michael.
-Juj, bocsi.Igen. Csak gondolkoztam...Félek! -öleltem meg szorosan.
Először nem tudta, hogy ezt hogyan reagálja le de visszaölelt. Megnyugtatott majd kiszaladt és felkonferált.
-Hölgyeim és Uraim! A katasztrofálisan induló estét el lehet felejteni, hiszen jött egy gyönyörű fiatal lány aki csak maguknak fog énekelni! FIGYELEM! Nincs még sok tapasztalata, így hát biztassák hangos tapssal és ovációval! Hölgyeim és Uraim: Melodie Smith! -mutatott ki rám.Nos az én lábaim a földbe gyökereztek. Michael kijött értem majd betuszkolt a színpadra és ott hagyott. Mielött még elment volna, hátra mutatott a hangszerekre, hogy használhatom őket. Szememmel Harry-t és Louis-t kerestem. Megtaláltam Őket és bólintottak, hogy kezdjek bele. Viszont a klubban rengetegen voltak. Voltak akik hét évesek lehettek és a szüleikkel jöttek de voltak emberek akik már az ötvenes éveikben járhattak. De zömmel a tizen- és huszonévesek voltak nagyobb arányban. Köhintettem egyet majd hátrasétáltam és megfogtam egy gitárt. Ahogy megemeltem a hangszert, végighúztam a húrokon az ujjam. Felbátorított a hangzása. Intettem Michaelnek, hogy kérek egy széket. Felrakott nekem egyet a színpadra majd beállította a mikrofon álványt. Leültem a székre majd mindenkin körbe pillantottam, végül beleszóltam a mikrofonba.
-Sziasztok! Én lennék Melodie. Öhm a tapasztalatról csak annyit, hogy igazából nyilvánosság előtt most énekelek először és nem tudom, hogy ebben a klubban  ez hogyan szokott menni, szóval jelentkezzetek, hogy mit akartok hallani és ha ismerem és gitáron is tudom akkor megkapjátok.
Éles füttyszók és tapsvihar követett ami önbizalommal öntött el. Hirtelen egy kezet láttam a magasban. Intettem Michaelnek, hogy menjen és Ő úgy is tett. Kezében egy mikrofonnal odasétált egy sráchoz majd megkérdezte, hogy mit szeretne:
-Szia! Ashton vagyok. Demi Lovatotól a Heart Attack-ot szeretném kérni.
-Szia! Jó választás! Hát akkor következzen a Hert Attack!
Megköszörültem a torkom majd belekezdtem.
Elkeztem  és azt hiszem jól sikerült. Én nagyon élveztem. Felszabadultam. Lejátszottam az egész dalt majd a végén becsuktam a szemem. Pár másodperc múlva kinyitottam. Először Louiékat kerestem a tömegben. Őket meg is találtam. Az álluk a padlót csapkodta. A teremben mindenki csendben volt. Most nagyon izgultam. Senki sem mozdult csak engem nézett mindenki. Hát oké.. Ilyenkor mit kell tenni?
Hirtelen mindenki tapsolni, fütyülni és éljenezni kezdett. Engem pedig elöntött a melegség. Sokáig azonban nem tapsoltak mivel egy kislány tette fel a kezét akin One Direction-ös póló van.
Michael odament hozzá majd elé tartotta a mikrofont:
-Szia! Én Natasha vagyok. Egy nyolc éves Directioner... -nem bírtam tovább, belevágtam a szavába..
-Szia! Én is Directioner vagyok!
Ő elmosolyodott majd folytatta:
-A Little Things-et szeretném kérni Tőlük.
Megköszörültem a torkomat. Ezt a dalukat én is nagyon szeretem és pár kósza könnycsepp mindig előjön ha meghallom.. Remélem most az egyszer kibírom sírás nélkül. Elénekeltem ezt a dalt is majd Natasha feljött a színpadra és megölelt. A könnyeimmel eddig bírtam. Egy könnycseppem kicsordult mikor édes kis vékony hangján a fülembe suttogta: Köszönöm!
Lement a színpadról majd egy újabb ember jelentkezett. Egy huszon éves lány volt aki Pink és Nate Ruess közös dalát a Give Me A Reason-t kérte. Ha szabad ilyent mondanom, még magam is megleptem egyes hangok felszínre törésénél. Az előadásom jól sikerült. Nagyon jól. Este nyolctól éjfélig nyomtam a dalokat és akkor megérkezett a valódi zenekar. Átadtam nekik a színpadot én pedig a kulisszák mögé mentem ahol Michael várt rám.
-Melodie! Brilliáns voltál! Köszönöööm!
Majd megölelt, felkapott és tovább ölelt.
-Mi-Mi-Michael.. Megfulladok...Eressz! -dadogtam levegő hiányban.
Nevetve leengedett majd visszatett a földre.
-Amúgy nincs mit, nagyon élveztem! Fantasztikus volt! -vigyorogtam.
-És Harryék hol vannak? -tudakoltam.
De amint kimondtam valaki befogta a szemem. Mosolyogva fordultam meg majd ugrottam a nyakukba a srácoknak akik eközben mindenféle dícsérettel illettek. Michael elment tőlük így hárman tárgyaltuk ki a részleteket. Kaptam egy cuppanós puszit Louistól és egy gyors csókot Harry-től. Mikor nagyon belefeledkeztünk a beszélgetésbe, végre visszatért Michael és felém fordult:
-Öhm Meldie, beszélhetnénk négy szemközt?
-Perszeee.
A srácok elmentek, így kettesben maradtam vele. Nem habozott, belekezdett:
-Figyelj Melodie, a hangod és a kisugárzásod valami eszméletlen! Arra gondoltam, hogy esetleg, ha van kedved, de csak ha szeretnéd, na meg ha ráérsz, és még nem utáltál meg és szereted egy kicsit is a helyet na meg a vendégeket és..
-Michael a lényeget!
-Szóval lenne-e kedved itt dolgozni?
-Igen,igen,igen,igen és IGEN!!!!
-Ez remek hír! -együtt örömködtünk- Akkor ha neked is jó, holnap tudnál kezdeni este nyolctól éjfélig, mint ma...-Bólintottam- Ja és majdnem elfelejtettem! -adott át egy borítékot.
-Ebben mi van?
-A ma estéért járó fizetésed és egy DVD a ma estéről. -mondta mosolyogva.
-Ez nagyon kedves de nem fogadhatom el..
-Dehogynem! Fogadd csak el! Had játszam már egyszer én is a jófejet! -nevetett el.
Nevetése rám is rám ragadt. Mind ketten nevettünk és végül elfogadtam tőle. Elköszöntünk egymástól majd kiléptem az utcára ahol már vártak a srácok. Megkérdezték, hogy mi volt és, hogy mit kaptam. Elmeséltem nekik mindent. Gratuláltak és azt mondták, hogy a videót otthon majd mindenki közösen megnézi. Röhögve sétáltunk vissza a Direction házhoz. Kinyitották az ajtót ám a nappaliban nem várt meglepetés fogadott...Teljesen lesokkolódtam mikor megláttam....

2013. július 15., hétfő

26.Fejezet:Lehetőség?

Na sziasztok! a szavazást kitettem, holnap még megnézem és az alapján döntök amit holnap közölni fogok veletek. DE akármi is lesz, csak agusztus elején tudok részt hozni! Új rész (xDDez vicces de sorry, megszokás) 5 komi után. Jó olvasást!






-
Na ő hatot Niall-nak, hármat Liam-nek, négyet Louis-nak, kilencet Zaynnek és ötöt nekem.. Azt hiszem ezt jól zártuk!-



*Melodie szemszöge*


Este fogalmam sincs, hogy kerültem az ágyamba, de ott ébredtem. Kikászálódtam az ágyamból és egyenesen a tükör elé léptem. Végignéztem magamon, egy szál fehérneműben voltam. Várjunk csak... FEHÉRNEMŰBEN?! Mégis, hogy?! Jaa! Persze, tegnap este...
Ahogy visszaemlékeztem a történtekre, megint röhögőgörcsöt kaptam. Harry-t férfitangában látni, hát khm....érdekes látvány volt. És összesen ha jól számolom huszonhét kívánság van a listámon. Nah, ez érdekes lesz!
Kedd van. Kedd reggel. Lezuhanyoztam és felöltöztem majd leültem a gépem elé. Megnéztem a Facebook-omat meg a Twitter-emet is, majd végül az e-mail fiókomba jelentkeztem be. Nyolcvan új üzenet. Rengeteg kupon meg ilyenek jöttek ám egy fontosat is észleltem.
"Feladó: Marketing.
CÍM: FONTOS!
Üzenet:

Tisztelt Smith kisasszony!
Sajnálattal közöljük Önnel, hogy már nem tartunk igényt az Ön szolgálatára. Cégünknél leépítések történtek. Sajnáljuk, de a mai naptól már nem dolgozik nálunk. Az utolsó havi fizetését nyolc munkanapon belül megkapja, kérjük fáradjon be hozzánk és vigye el a cuccait is.."

Hát ez remek. Elvesztettem a munkámat. Erre egyszerűen nem tudok mit reagálni. Oké, nem volt az a meló ahol az emberek a legtöbbet keresik. Nem is szerettem ezt a munkát, de hát mégis csak pénzre van szükségem. Az ellen, hogy kirúgtak volta képen semmit sem tehetek szóval nincs más hátra: Új munkát kell keresnem.. Csak egy erős középiskolát végeztem el, érettségivel együtt. Az érettségim 90%-os lett a bizonyítványom pedig kitűnő. Hát igen.. Viszont egyetemre még nem jelentkeztem mivel Ryan nem engedett még annak idején..
Rengeteg álláslehetőséget megnéztem de eddig egyik sem fogott meg.. Hirtelen kopogtattak így összerezzentem és gyorsan lecsaptam a laptopom tetejét.
-Gyere be!
Az ajtómon Louis kukucskált be majd lépett beljebb.
-Hogy vagy? Valami baj van, még ki sem jöttél..
-Á semmi, nincs semmi baj.. -vakargattam meg a fejem- Gyere ülj csak le!
Leült mellém az ágyra majd rám nézett:
-Tudom, hogy valami baj van, látszik rajtad... Nekem elmondhatod!
-Nincs semmi baj..-néztem le a földre.-Te mi járatban?
-Tudod Melodie mostanában nem olyan a kapcsolatunk mint régebben. Úgy érzem, hogy számodra nem vagyok fontos és, hogy nem bízol meg bennem..

-Ez nem igaz! Nekem nagyon fontos vagy, szinte te vagy a legfontosabb az életemben! És száz százalékig megbízom benned! Igazából semmi bajom sincs csak...-halkultam el- munkanélküli lettem...-fejeztem be.
-Mi? Nem értelek...- nézett rám.
Felhajtottam a laptopom tetejét majd visszakerestem az e-mailt és megmutattam neki. Hitetlenkedve olvasta majd mikor a végére ért, felém nézett.
-Sajnálom..
-Ugyan, nem lényeg! Csak most új munkát kell keresnem..-sóhajtottam.
-Majd segítek! Mire gondoltál?
-Igazából én még nem igazán gondolkodtam..
-Énekelj! -kacsintott.
-Mi?! Te meghülyültél? Nem leszek én Anglia legnevetségesebb embere!
-Na ne már! Nem lennél az! Ma este eljössz velem és Harry-vel sétálni?
Nem értettem, hogy mi ez a hirtelen hangváltozás, de belementem. Végül is, egy séta nem árt meg...
Louival rengeteget szórakoztunk ezen a napon. A többiekkel a mai nap folyamán nem találkoztam. De amit Stu-val csináltunk az mindent vitt. Befontuk egymás haját ami Louis esetében nehézkesen ment majd az az őrült egy új "szórakozást" talált ki. Azt mondta, hogy egy pillanat és jön majd elsuhant és meg is érkezett, tényleg egy pillanaton belül. Viszont amiket hozott, enyhén szólva sokkolóak voltak.
Louis -elmondása szerint- összeszedte a házban lévő összes óvszert... Megrángattam a vállamat majd levezettem magam után a konyhába. Először értetlenül nézett majd elmosolyodott. Jobban mondva elvigyorodott mikor kiszedtem a hűtőből a tejet és azzal töltöttük meg az óvszereket.
-Oké Melo... Akkor a terv.. Sas1 Kiáll a teraszra és elbújik virágok között, Galamb3 pedig a terasz alá csalogatja a magvakat, majd mikor jelet ad és becserkészzük őket.. -mutogatta a tervet az ujjaival is..
-Oké, de ahogy sejtem, én vagyok a Sas1?
-Igen. Minden világos? -bólintottam- Akkor kezdődhet az akció!
Felsiettem a teraszra és elbújtam a virágok között majd meghallottam egy "csip-csip"-et (xDD) és bombázni kezdtem a tejes gumit. Louis is előrántotta a nála lévőket és kereszttűzbe vettük a  "magvakat". Olyan lányos frekvenciájú sikítások hagyták el a szájukat, hogy az már lehetetlen lenne.
Mikor Louissal kifogytunk a municióból akkor odakiáltottam Louinak:
-Stu, kapj el!
Értette, hogy mire célzok, így hát a terasz alá állt. Átlendültem a terasz korlátján és Louis elkapott majd letett a földre. Szétröhögtük magunkat a srácok tejes ábrázatán.
-Ez mi a...-nézett magán végig Harry- És az ott....Óvszer?!
--Úristen! Ha az óvszer ez pedig fehér akkor a fehér...-Szólt bele Zayn.
Mindenki Louisra nézett én pedig már nem kaphattam rendesen levegőt a röhögéstől.Szó szoros értelmében a földön feküdtem a nevetésem közben, ami egyre csak erősödött Louis grimasza után.
-Zayn te hülye! Az TEJ nem pedig az.. Érted?! Érted vagy betűzzem?! T-E-J! -betűzte Louis.
Engem azt hiszem ennyire erős röhögőgörcs még nem kapott el mint most. A tejre persze Niall reagált:
-Mi?! Képesek voltatok a finom tejet erre pazarolni?! De ugye van még?
-Igen, Niall van még tej...-válaszolt Louis mert én még beszéd képtelen voltam.
-És az óvszereket honnét szedtétek? -vonta fel a szemöldökét Liam.
Én abbahagytam a nevetést és Louisra néztem.
-Hát Liam részben a te szobádból, meg a fürdőkből, és az én szobámból ezen kívül Harry virágjánál, Niall félig megevedt szendvicséből és Zayn tükörnyeléről...
Ezen mindenki ismét nevetett. Majd szép lassacskán bementünk a házba.


*Este 7 óra*


Felvettem egy farmert és egy aranyos pólót meg egy pulcsit majd felkaptam a táskám és elindultunk Harry-vel és Louissal sétálni. Ők is melegítő felsőben voltak amin volt kapucni és valami hülye parókát is vettek fel. Hosszúnadrág, cipő és ezen kívül még kesztyű is volt rajtuk a tetoválások elrejtése miatt.
-Kész vagy? -fordultak felém.
-Igen, mehetünk!
Elköszöntünk majd elindultunk az ajtón kifelé. Miután Louis becsukta  az ajtót és sétálni kezdtünk, kérdeztem:
-És tulajdonképpen hová is megyünk?
Megvonták a vállukat majd Harry válaszolt:
-Csak úgy eljöttünk sétálni. Régen voltunk már csak úgy együtt és szerintem jó így.
Bólogattunk majd evvel párhuzamosan lépkedtünk. Nagyon sokat beszélgettünk út közben.A felállás balról jobbra: Louis-Én-Harry.
Miközben nevetgéltünk, egy zöld melír csíkkal  ellátott srác jött velünk szembe. Nagyon furcsának tűnt és szomorúnak. Végül megállt előttünk. Én nem értettem semmit....
-Michael csá! Mi a baj? -kérdezte meg Harry.
-Nincs forgalom, jobban mondva zene...
Én értelmesen, sűrűn pislogtam Harry-re, hogy vegye a lapot, hogy nem igazán értek semmit. Kis idő elteltével vette az adást.
-Melodie, Ő Michael egy nagyon jó barátunk. Egy klubbot vezet ahol most vannak emberek de unatkoznak mivel nincs zene. Élő fellépés szokott nála lenni de aki mostanra jött volna lemondta és az emberek oszlani kezdtek. Ha most nagyon sok ember elmegy, rengeteget veszít...
-Értem...Szia, én Melodie vagyok.
-Üdv, én Michael.
-Harry, Louis megtennétek, hogy 11-ig bevállaljátok... Tudom, hogy ez hatalmas kérés de...
-Sajnos nem tehetjük Michael. Nagyon szeretnénk de akkor mi holnapra halottak lennénk. A menedzserek kiakadnának mivel nem bejelentett fellépés, a rajongók és a média pedig kombinálnának, hogy csak ketten énekelünk...-szólt közbe Louis.
Mind a hárman lehajtották a fejüket majd hirtelen Louis felkapta és Harry-re nézett, majd rám.. Idétlen vigyor ült ki az arcára. Rosszat sejtek Tomlinson, nagyon rosszat!
Egy nagyot nyeltem majd kicsit hátrébb húzódtam de Harry és Louis a vállaikkal megfogott. Majd Harry megszólalt:
-De lenne egy ötletünk! Mi nem léphetünk fel, de Melodie igen! -vigyorogtak.
-Megtennéd? -nézett rám Michael.
Én letablóztam. Hogy mit csinálok?! Pont én? Na ne má'!
-Mi?! Harry, teljesen meghülyültetek?!
-Dehogy is! Irtó jó hangod van! Na Melo légysziiiiiiii - nyújtotta el Louis.
-De nekem nincs hangom! -tiltakoztam.
Tiltakoztam de belül nagyon izgatott voltam. De csak egy kis szikrában. Mindig is ki akartam próbálni de egyből nem egy klubban rengeteg ember előtt!
Mivel Louis már öt perce húzta a 'Légysziiii-ből' az 'i'-t ezért belementem. Édes Istenem, holnap mennyi hír lesz rólam mindenütt! A Fahangú szőke bemutatkozott meg ilyenek.... Mire vállalkoztam?!

2013. július 14., vasárnap

Kész!

Sziasztok! :/
Nagyon rosszul esik, hogy 2 komi jött csupán a bejegyzéshez... Ennyire szar lenne? Oké, értem fejléc nem tetszik nektek meg minden de eddig a történetet a visszajelzések szerint olvastátok... Most szerdán táborba megyek, onnan pedig nyaralni szóval egy darabig biztos hogy ott nem leszek...
Ami a blog sorsát illeti...Hát lehet, hogy azt mondom: DÖNTÖTTEM.
A sok pozitív visszajelzés ellenére. Több mint 20-an szavaztatok, hogy hány részes legyen a blogom. ebből azt hiszem 17 a legtöbbre. DE mégsem érkezik a részekhez az a komiszám! Szóval a döntésem a következő lesz:








*dobpergés*



















A blogom maximum 30 részes lesz. Nincs értelme, hogy nem olvassátok. Az írást megszerettem, ígyhát nem kizárt, hogy kezdjek egy blogot. Egy másikat. SAJNÁLOM. Én sem így terveztem de hát ez van. Nem ragozom tovább, nem olvassátok, feleslegesen nem írok... Sajnálom a kitöréést de ez tényleg bánt!

2013. július 10., szerda

25.Fejezet: Eredmény

Sziasztook!  Meghoztam ezt a részt is! Kövi rész minimum 5 komi után! Jó olvasást! :)))





-
Az eredmény....-Simonszemszögvolt-



*Harry szemszöge*



Simon ideg örlő lassúsággal sétált hozzánk. Furcsán nézte a vizsgálat eredményét. Nagyon ideges voltam. Melodie azóta még nem kelt fel és Simon is olyan mint a lassított felvétel. Azaz lassú (xD). Végül elénk sétált majd ünnepélyesen szólásra nyitotta a száját:
-Tehát! Melodie diagnózisában eléggé változatosak a vérvizsgálat eredményei. A vizsgálatban azt lehet megállapítani, hogy Melodie lassú átalakulásban van. Ez azt jelenti, hogy még én sem tudom mit jelent... A csontjai hajlékonyabbak mint a normális embereké. Belelát a te fejedbe Harry, ezen túl pedig ugye van a friss képessége, a teleportáció. Állandóan változik a vérképlete. Az is lehet, hogyha leül mondjuk a székre akkor a padlóra esik, egyenesen átsuhan a széken. Mint Niall-ön a kaja...
Erre mindenki mosolyogni kezdett. A szemem folyamatosan Melodie testén legeltettem. Ő csak mereven, mozdulatlanul feküdt...
-És Simon, mennyi idő amíg felébred? -érdeklődtem.
-Hát, azt nem lehet megjósolni.
-Ha felébred akkor utána várhatók még rosszullétek? -ez Louis.
-Ezt sem tudom megmondani. Ilyen esettel még nem dolgoztam.....
Ám ekkor nyöszörgést hallottunk. Mindenki Melodie-ra nézett. Én odasuhantam mellé majd lágyan megfogtam a kezét. Nagyokat pislogott. Csillogó szemei ide-oda jártak. A fény bizonyára zavarhatta először mivel hunyorgatott is. Erősebben megszorította a kezem majd kérdezett is:
-Hol vagyok?
Hangja simogatta fülemet. Viszont most nem a megszokott lágy hangja volt, hanem kicsit rekedtesebb.IMÁDOM! Ez a hang valószínűleg azért keletkezett mivel sokáig nem szólalt meg Melo. Válaszolni akartam de elvesztem a pillanat varázsában. Arca a fényben gyönyörűen csillogott, ahogyan a szemei is. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Szia Melodie!Én Simon vagyok, afféle orvos csak nem embereknél. Most a vizsgálómban vagy. -jött oda barátságosan Simon.
Melodie lassan felállt majd nyújtotta felé a kezét.
-Jó napot én Melodie Smith vagyok!
-Simon Cromwell, örvendek!
Majd kezet fogtak és és két puszival köszöntötték egymást. Simon felvázolta a helyzetet neki is, majd még egy gyors után vizsgálatot is elvégeztek.  Végül haza mehettünk. Melodie-t a hátamra kaptam majd vámpírsebességre kapcsolt mindenki és száguldottunk haza. Letettem Melodie-t majd bementünk a nappaliba. Eleinte fagyos volt a hangulat ám Liam megtörte:
-Játszunk felelsz vagy mersz-t!
Mindenki bólintott, hogy végül is semmi akadálya. Zayn felpattant majd hozott a konyhából egy üres sörös üveget majd körbe ültünk és középre tettük az üveget.
-Oké akkor kezdhetjük is! Én találtam ki szóval én kezdem! -szólt Liam.-Nem Liam, ezt a játékot már jóval régebben kitaláltaaaa -gondolkodott Louis majd megrántotta a vállát- valaki!
-Nagyon vicces vagy! -bökte meg Liam.
-Mielőtt elkezdjük! -állt fel Melodie- Aki nem felel vagy mer annak mi a büntetés?
-Jó kérdés! -szólalt meg Niall is.-Szerintem teljesítse a kérdező kívánságát, ahányszor nem felel akkor annyival tartozik..
-Szerintem megfelel, ezen kívül ha valaki nem akar csicskát játszani akkor megválik egy ruhadarabtól! -szólaltam fel mire mindenki nevetett.
-Rendben, akkor kezdem is! -szólalt meg Liam a röhögés után.
Megfogta az üveget majd megpörgette. Jó sokáig pörgött az üveg mire végre megállt. A választottja nem lett más mint Zayn!
-Szóval felelsz va..
-Merek!
-Öhm...Mond magadra, hogy ronda vagy majd törj össze egy tükröt!
Zayn elképedt grimaszán mindenki felnevetett. Heves tiltakozásba kezdett, hogy ő ezt nem teheti, meg hogy az hét év balszerencse meg ilyenek. Végül megint Liam nyitotta szólásra a száját:
-Rendben Zayn. Szolgaság vagy Vetkőzés?
-Inkább leveszem a pólóm mint sem csicskáztass! -nevette el magát Zayn majd úgy is tett. Megragadta az üveget majd pörgetett. És no lám kire? Hát még szép, hogy rám!
-Mersz, ugye?
-Igen.
-Akkor csókold meg Melo-t majd szívd ki a nyakát!
-Mi?! Miért vagyok bent én is?! -kérdezte értetlenül Melodie.
-Mert azt mondtam- nevette el Zayn- Szóval Harry?
-Ha megengedi megteszem! -vigyorogtam egyenesen Melodie-ra.
-Na légyszi Csajsziiii vagy miattad lesz Harry egy kívánságomra kapandó.
Kiskutya pofival néztem rá. Közben szipogtam is. Igen, nem vagyok normális.
-Ne nézz így Styles! Felőlem mehet de csak finoman! -emelte fel az ujját.
Nekem persze nem kellett több. Ajkammal letámadtam az övéit és hevesen csókoltam. Mikor már jó ideje csókolóztunk, megindultam a nyakán levele és egy ponton szívni kezdtem. Ezt kis ideig csináltam majd elhajoltam és adtam Mel-nek egy puszit.
-Megcsináltam! Én jövök!
Megkaptam az üveget majd pörgettem: Louis.
-Felesz vagy Mersz?
-Hááát, najó, merek.
-Rendben. Öhm hozz mézet majd csepegtesd rá Niall hasára és nyald le.
-Ezt még megbánod Styles!
-A finom mézet nem pocsékoljátok! -majd Niall lerántotta Louisról a pólót.
-Tessék mehet tovább!- válaszolta.
Mondanom sem kell megint mindenki felröhögött. Amikor nem Niall-ön nevettünk akkor azon, hogy ki milyen hülyén nevet.
Végül Louis megfogta az üveget és pörgetett. Pörög...Pörög...Pörög... Melodie!
-Felelsz vagy Mersz? -huzogatta a szemöldökét.
Melodie körbe nézett majd válaszolt.
-Még szép, hogy merek!
-Oké akkor vidd ki ölben Niall-t és dobd a medencébe mivel elszabta a pólóm! -nézett az említett felé.
Melodie bólintott majd felállt és széttárta a kezeit:
-Gyere Niall bébiiii!
Niall felpattant majd ráugrott Melo-ra aki majdnem hátra esett. Niall súgott valamit a fülébe majd valahogy megkönnyebbült Melodie és Niall már nem volt nehéz.
-Bocsi Niall de bele kell téged dobnom a..
-Jól van, mehet! De csak tudd mert szeretlek! -kacsintott.
Kivitte Niall-t majd beledobta a medencébe, végül segített neki kijönni és visszajöttek.
A játék elég sokáig tartott. Melodie-n már csak fehérnemű volt, rajtunk srácokon meg már csak egy boxer.
Végül én azt mondtam, hogy már pedig nem leszek a csicskád Niall és levettem a boxerem is, amire Melodie sikított és elfordult. Mindenki már a földet ütötte a nevetés közben de Melodie csak hajtogatta: "Harold Edwar Styles azonnal húzd vissza!"
-Nyugi már! -szólalt meg két nevetés között Zayn- Még van alatta valami!
Majd még tovább nevettek. Végül a négy srác kényszerítette Melo-t, hogy megnézzen mire Ő is hatalmas nevetésben tört ki. A nevetés végén megszólalt:
-Te rajtad miért van férfi tanga? Egész nap rajtad volt?!
Erre megint mindenkit elkapott a röhögőgörcs. Kb negyed óra folyamatos rhögés után abbahagytuk az eredmény: mi srácok csak vetkőztünk így nekünk nincs tartozásunk ám Melodie! Na ő hatot Niall-nak, hármat Liam-nek, négyet Louis-nak, kilencet Zaynnek és ötöt nekem.. Azt hiszem ezt jól zártuk!

2013. július 8., hétfő

24.Fejezet: A zavar

Sziasztook! Köszönöm a 6 komit! Isteniek vagytok! :)) Nagyon feldobta a napom szóval meghoztam az új részt ami kicsit eseménydúsabb... Bocsi, kicsit rövid lett :// de sajna sietek...
Új részhez minimum 5 komi kell! :)) Jó olvasást! :)))






-
Meg is érkeztünk Harry ágyára...-



Kinyitottam a szemem. Igen, Harry ágyán landoltunk mind a ketten. Harry szemei csukva voltak és jól láthatóan összeszorította őket. Nagyon aranyos látvány volt. Egyik kezemmel finoman végigsimítottam az arcát majd szemei kipattantak és Ő is körülnézett. Miután nyugtázta, hogy hol vagyunk, rám nézett és megcsókolt.
A csókunk után leszálltunk az ágyról majd kéz a kézben megindultunk lefelé. Kimentünk Harry ajtaján majd finoman a lépcsőre léptünk. Harry-t én támasztottam meg bal oldaláról hiszen nem engedhetem, hogy használja a lábát. Mikor a lépcső fordulóba értünk. Furcsa érzés fogott el. Szédülni kezdtem, a gyomrom égett, a fejem hasogatott és foltokat láttam.
-Harry, nem érzem jól magam...-nyeltem egy nagyot.
Ezek után Harry kezét leszedtem a vállamról, hogy esetleges burulás esetén el ne rántsam magammal. Megtámaszkodtam a lépcső korlátjába. A fájdalmak egyre jobban erősödtek. Hangokat hallottam távolról..
-Mel, Melodie! Melodie hallasz engem?! Louis! Gyertek!
Végül a lábaim felmondták a szolgálatot. Szemeim már semmit sem láttak, elsötétült minden. Éreztem egy erős ütést a hátamon de többet már semmit....


*Harry szemszöge*


Melodie hirtelen megváltozott. Azt mondta nem érzi jól magát. Nagyon aggódtam érte hiszen eddig jól volt. Szemei nem csillogtak. Megijedtem. Louisékhoz kiáltottam. Melodie hirtelen dülöngélni kezdett majd elkezdett legurulni a lépcsőn. Beverte a hátát majd tovább gurult de akkora már szerencsére el tudtam kapni. Én, én nem értem. Mi baja?!
Louisék megjelentek a lépcső alján majd ijedten pillantottak ránk.
-Orvos kell most azonnal! -kiáltottam rájuk idegességemben.
-Harry, nem vihetjük orvoshoz! Más vére van mint az embereknek! -szólt Liam.
-Hozd a kanapéra Harry, én pedig hívom Simont! -Mondta Zayn.
Úgy tettem. Simon afféle különleges doki. Ő nem emberekkel hanem "ilyenekkel" foglalkozik. Minket is mindig Ő lát el. A kanapéra vittem Melodie-t. Közben hallottam ahogy Zayn beszél Simonnnal, hogy sürgős és, hogy siessen. Nagyon féltem és ideges voltam. Nem értem! Egyszerűen nem értem!


*Niall szemszöge*


Én éppen a konyhában ültem és szokás szerint a reggeli harminc tojásos reggelimet ettem, vér kíséretében. Megettem megtöröltem a számat majd inni kezdtem a vért. Ha jól tudom akkor ez marhavér de eben nem vagyok biztos mivel ezt most Zayn hozta. A hűtőbe jó magasan volt még de ma úgy döntöttem, hogy hagyok a többieknek is. Hirtelen egy éles ordítás csapta meg a fülem. Harryé. Azt mondta, hogy menjünk oda mivel sürgős. Így tettem. A hangja kétségbe esett volt. Kirohantam a lépcső aljához majd láttam ahogy éppen el tudja kapni Melodie-t aki akkor gurul a lépcsőn. Össze voltam zavarodva, semmit sem értettem. Mellettem már Louis és Liam ott volt. Aggódva figyelték a fejleményeket, épp úgymint én....


*Zayn szemszöge*


A nappaliban tévéztem mikor hallottam az ordítást. Odaszáguldottam a lépcső aljához ahol már ott volt Niall, Liam és Louis is. Ijedten néztek a lépcsőre. Én is odanéztem. Láttam ahogyan Melodie elájul és elveszti az eszméletét. Nagyon rosszul nézett ki és vittük egyenest a kanapéra. Felhívtam Simon-t és azt mondta, hogy siet de legalább tíz perc lesz neki az ideérés mivel Kínában van. Nagyot sóhajtottam majd letettük a telefont és én is rohantam oda Melodie-hoz. Melodie változatlanul eszméletlen. Harry sokkot kapott. Louis szerintem ideges Harry-re és aggódik, Niall velem együtt semmit sem tud.  Liam pedig megpróbálja felébreszteni Melodie-t.
Mindenki idegesen Melodie köré gyűlt én pedig megpróbáltam Harry-t is orvosolni. Ám rám sem nézett. Aggódó tekintettel meredt Melodie-ra aki ugyan úgy feküdt.


*Liam szemszöge*


Épp Louissal voltunk a kertben, kávéztunk mikor hirtelen Harry kiáltott. Összerezzentünk. Én el is dobtam a kezemben lévő kávéscsészét ami darabokra tört és kifolyt belölle a fekete keserű folyadék. Vámpírsebességgel száguldottunk be a házba ahol azt láttuk, hogy Melo egy kis ideig kapaszkodott a korlátban utána pedig elkezdett legurulni a lépcsőn végül Harry elkapta.. Harry orvosért kiáltozott de idegesen leintettem, hogy sajnos azt nem szabad... Zayn felhívta Simon-t, Harry pedig a nappaliba vitte Melo-t majd lefektette a kanapéra. A hangulat feszült volt. Látszólag senki sem tudta mi történt vele... Mindenki ideges volt. Zayn megpróbálta Harry-t nyugtatni de mintha Harry meg sem hallotta volna. Én pedig megpróbáltam Melodie-t felébreszteni de semmire sem reagált..


*Louis szemszöge*


Liammel Harry ordítására száguldottunk be az udvarról a házba. Melodie összerogyott és gurult a lépcőn ameddig Harry el nem kapta. Én sokkot kaptam. Nem tudtam magamról. Nem bírtam felfogni amit látok. A többiek beszéltek, hogy mindjárt jön Simon meg ilyeneket de én nem tudtam reagálni. Melodie-t bevitte Hazz a nappaliba Zayn tanácsára majd Liam megpróbálta keltegetni. Semmi eredménnyel. Nagyon ideges voltam. Nem értem, hogy miért lett rosszul. Letelt az ígért tíz perc ám Simon még mindig nincs itt:
-Hol van már egy kibaszott orvos?! -törtem ki idegesen.
Végignéztem a társaságon. Mindenki aggódott Meloért. Hirtelen kicsapódott az ajtó és bejött rajta.....Simon.
-Itt vagyok, sajnálom! Hol van a lány?!


*Simon szemszöge*


Mindenki ideges volt. A hangulat fagyos. Odahívtak magukhoz a kanapéra. Mivel nem hoztam magammal semmi "orvosit" ezért a következő képp szóltam:
-Srácok itt nem tudom megvizsgálni, kérlek hozzátok utánam!
Mindenki bólintott majd Louis felkapta a lányt és már indultunk is.
Rövid időn belül odaértünk a vizsgáló termemhez majd Louis lefektette a lányt  vizsgáló asztalra. A szoba fehér volt a környezet pedig steril. Az ágy puha volt de ugyan csak fehér. A szobában mindenféle orvosi kellék található ami segítségemre lehet most. A fiúkat leültettem székekre én pedig a lány fölé hajoltam. Megnéztem a levegővételét, vettem tőle vért és megröntgeneztem. A csontok sokkal görbébbek voltak mint egy normális emberé... A vérvizsgálat eredményére azonban még várni kell...
-Srácok ameddig várunk a vizsgálat eredményére, kérlek mesélje el valaki, hogy mi történt!
Bólintottak majd mindegyikőjük Harry-re nézett, így én is. Harry enyhén sokkolva volt még mindig ám elmondott mindent. Különös, elmondása szerint hirtelen rosszul lett. Hittem neki, de ilyen esettel még nem találkoztam. Olyan zavaros volt minden.
Mindenki idegesen várt..várt és várt. Az idegtépő várakozás közben mindenki a vizsgálógépet nézte. Ami hirtelen pittyent egyet jelezvén, hogy kész. Oda sétáltam majd mindenki rám nézett. Az eredmény....

2013. július 5., péntek

23.Fejezet: Harry..Harry..Harry..

Sziasztoook! Meghoztam az újjabb részt. Ez egy kicsit semmit mondó lett.. nagyon sajnálom.. Új rész 5 komi után. Jó olvasást!



-Úgy látszik tényleg van képességed csak még nem tudod irányítani teljesen...-


A kanapén ültem és csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam mást csinálni. Csak a tegnap vagyis ma éjjel eseményein pörgött az agyam. Meg a csókokon. Hmm..
A többiek pedig csak beszéltek, beszéltek és beszéltek. Annyi kérdést meg ilyeneket tettek fel egyszerre, hogy már követni sem lehet. Mindenki egyszerre beszélt, csak én maradtam csendben. Úgy látszik ezen a éjjelen sem alszom.
A hatalmas teraszajtót nézegettem a kanapéról, meg a látványt ami mögötte van. Nagyot sóhajtottam majd tekintetem a körém gyűlt társaságra vezettem. Mindenki valami nagyon értelmeset magyarázott. Kinéztem jobb oldalra ahol Harry állt. Na talán majd Ő.
Láttam, hogy figyeli az arcom ezért kicsit jobban is felé fordultam. Eltátogtam neki: "Segíts!". Szerencsémre értette, mivel elmosolyodott  majd bólogatni kezdett. Nem is kellett sokat várnom hirtelen megszólalt:
-Melodie nincs kedven sétálni?
Elmosolyodtam. Egyrészt ez egy kicsit gyenge indok de másrészt pedig ooo annyira aranyos.
-Persze Harry, felöltözök és mehetünk!
Megpróbáltam felkelni de nem igazán ment. A többiek még mindig csak magyaráztak. Én ezt nem értem, mit ettek?! Lényegtele. Harry felém nyújtotta a kezét amit én megfogtam. Egymás kezét a csukló részénél fogtuk ami egy kicsit furcsa volt. De később megértettem, hogy miért. Harry "vámpírsebességre" kapcsolt majd kirántott a tömegből és felrepült velem a szobámba.
-Hát ezek meg hová tűntek? -hallotuk meg Louis hangját lentről.
Harry felé fordultam majd szorosan megöleltem.
-Köszönöm!
-Ugyan mit? -kérdezte mosolyogva.
-A mentést.
-Ja semmiség de komolyan mondtam. Van kedved sétálni?
-Van!
Odamentem az ágyam mellé a még mindig kicsomagolatlan bőröndökhöz majd kutakodni kezdtem. Hallottam, hogy az ágyam egyet kattant ezzel jelezvén, hogy valaki ráült. Ez a valaki pedig Harry.
-Harry nincs kedved futni? -fordultam ki a bőröndökből.
-Futni?! -nyíltak tágra a szemei.
-Aham. Miért?
-Tudod te mennyi idő van?
-Tudom. Hat óra...
-Ez az! Ilyenkor futni? -nyúlt el az ágyamon.
-Jól van na! Én szoktam futni.. De egy sima nincs kedvem futni-val is beértem volna...
-Akkor fussunk. De leelőzlek!
-Rendben... Kimennél légyszi, át akarok öltözni...
-Engem nem zavar. Öltözz csak!
-Haha marha vicces Humor Harold! -dugtam ki a nyelvem.
-De én nem megyek el innen. Kényelmes az ágyad! Lehetne rajt...
-Fogd be! -dobtam neki egy párnát.
Harry felnevetett én pedig visszamásztam a bőröndökbe. Nem találtam meg a futó cuccom szóval ez csak egyet jelenthet. Remélem nem hagytam el. De jobban meglátnám ha rendben lenne minden. Ez az! Ki kellene pakolnom most már a bőröndökből. Ráadásul még van is itt egy remélem segítőkész úri vámpír.
-Harry ha szépen megkérlek akkor segítenél nekem kipakolni a bőröndöket?
-Annak ára van! -emelte fel a mutató ujját az égbe. -Kérnék húsz puszit!
-Hová?
Erre megint nevetett majd válaszolt:
-Ahová csak szeretnél! De a húsz puszi helyett lehet egy csók is.
Bólintottam majd odamásztam mellé az ágyra. Harry becsukta a szemét majd csücsöríteni kezdett én viszont ennél ravaszabb leszek. Ha Ő is így akkor én is! Mivel felült az ágyon ezért én rá ültem a térdére majd apró puszikat hagytam a Csücsörítőm nyakán. Egyre jobban haladtam felfelé majd a füle mögötti részt hintettem be apró puszikkal. Harry nagyot nyelt majd szemei kipattantak s kezét éreztem ahogyan a derekamra vezeti. Derekamnál fogva jobban magához szorított így teljesen hozzásimultam a mellkasához. Ám amikor simogatni kezdte a hátam akkor kb tíz puszi után adtam neki egy szenvedélyes csókot. A csók után viszont vigyorogtam és amikor Ő kezte volna a nyakamat csókolgatni akkor lemásztam róla. Célom elértem.
-Melodie na ne már! Kikészítesz! -sóhajtotta.
-Na Styles gyerünk bőröndöket kipakolni!
Erre még nagyobbakat sóhajtott.
-Ezt még visszakapod! -nézett rám.
Mosolyogtam majd odadobtam neki két bőröndöt és megmutogattam a szekrényeket. Magamhoz vettem a másik kettőt majd elkezdtem kipakolni. Az egyik szekrényembe pakoltam a pólókat és pulcsikat majd egy másikba a nadrágokat. Ami azt jelenti, hogy Harry-nél van a cipős és a... jajj ne!
Látom, hogy Harry kinyitja mindkét bőröndöt majd elvigyorodik. Gyorsan odaugrottam és megpróbáltam elhúzni a fehérneműs és zoknis bőröndöt ám Harry gyorsan kapcsolt. Kivett a bőröndből egy fekete csipkés melltartót majd vigyorogni kezdett:
-Szexi!
-Tedd azt le!
Nemlegesen megrázta a fejét majd futni kezdett...
-Most még is hová futsz?
Majd futottam utána. Természetes, hogy lefutott a nappaliba a többiekhez majd ünnepélyesen megállt és lobogtatni kezdte a melltartóm. Ám én oldalról ráugrottam. Nem volt olyan kemény de nem borultunk el. Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodtam Harry-n és próbáltam egyre feljebb mászni a kezében lévő ruhadarabomig. Ahogy "másztam" hallottam a többiek nevetését. Már majdnem elértem amikor Harry még feljebb emelte és ráadásul felemelkedett a levegőbe.
-Na ne má'! -csak ennyit tudtam kinyögni majd egy hatalmas ötlet jött a semmiből.
-Ugye fiú vagy? -kérdeztem meg Harry-t.
Szúrós pillantásokat kaptam tőle a tőle de nem is érthette miért kérdezem. A többiek nagyon hangos vihogásban törtek ki.  Ez egy aprócska figyelemelterelés volt majd gyorsan feljebb másztam de rájött.
-Ügyes..
Erre kacsintottam egyet. Kezdtem unni. Szóval ha szépen nem megy akkor.... Hát igen, megrúgtam ott ahová a nap sem süt be. Harry eldobta a melltartóm majd leereszkedtünk a földre. Ép megörültem, hogy sikerült és sétáltam a ruhadarabhoz mikor csak egy szellőt éreztem és azt, hogy a ruhadarabom eltűnt a földről. Majd megint Harry vigyorgó arca jelent meg és kezében a melltartóm.
-Jól van, nem érdekelsz! Tartsd meg! Öltözz mivel tíz perc és indulunk!
Ezzel a lendülettel felrobogtam a szobámba. Kiválasztottam a ruhám majd bementem a fürdőszobába ahol megmosakodtam, fogat mostam meg hasonlók. Végül ebben indultam:



Ehhez még kiválasztottam egy futó cipőt ami nagyon kényelmes. Hajamat lófarokba kötöttem. Megnéztem magam a tükörben majd lementem a lépcsőn a srácokhoz.
-Sziasztok! -köszöntem rájuk.
-Szia! -köszöntek kórusban.
-Jó ez a ruha! -szólt Eleanor.
-Köszi! -mosolyodtam el.
-Nekem is tetszik! Jól áll! -szállt be Danielle.
-Köszi, de nem áll jól.. Amúgy Harry hol van?
-Még fent készülődik. -mondta Niall. -Nem vagy éhes?
-Nem, nem vagyok éhes, köszi.
Hirtelen egy hatalmas ordítás jött az emeletről majd Zayn jött le...
-Eltűnt! Elveszett! Eliza elveszett! -tört ki rám nézve.
-Nyugi Zaynee! Először is ki az az Eliza?
-Oh Csajszii az nem ki hanem mi!
-Akkor mi?
-Hát..hát.. hát a tükröm.. -szipogta.
Homlokon csaptam magam. Nagy sóhaj keretében mondtam a következőeket:
-Ez most komoly?
-Ilyennel sohasem viccelődnék!
Ráhagytam. Mindenki nevetett körülöttünk. Én is mosolyogtam. Már azt hittem, hogy valami tényleg nagy baj van. De szerencsére "semmi komoly". Távolabb mentem egy kicsit a többiektől, majd egy számomra megfelelő helyen elkezdtem bemelegíteni. Ugráltam százat majd leültem és nyújtottam is egy kicsit. Felálltam majd ezek után kisterpeszbe álltam és hajolgatni kezdtem lefelé. Hirtelen azonban mindenki elhalkult. Furcsának tartottam de nem néztem fel...
-Azt a....-hallottam meg egy rekedtes ismerős hangot a hátam mögül.
Tudtam, hogy kicsoda... Harry. De hogyan került mögém mikor ott alig volt hely?! Persze, mondanom sem kell: egy század másodperc alatt ugrottam fel és fordultam meg. Hazza csodálkozva mért fel engem tetőtől talpig. Éreztem, hogy arcom vörösbe borul ezért elfordultam és az ajtó felé mentem. Viszont az arcom nem csak attól borult pírba, hogy Harry végigmér hanem attól is amilyen szívdöglesztően kinézett. A lábán volt egy futó cipő ezen kívül egy melegítő nadrág és egy feszülős pólót viselt. Miközben lépdeltem az ajtóig, hallottam, hogy szorosan utánam jön és a pillantásait is éreztem magamon. Elkiáltottam, hogy "elmentünk majd jövünk-öt" majd lenyomtam a kilincset és kiléptem. Megvártam ameddig Harry is kijön majd becsuktam az ajtót. Mikor felé fordultam, megszólalt:
-Tudnod kell, hogy oltárian jól nézel ki ilyen fezsülős cuccban! Gyakran kellene hordanod!
Felnevettem a kijelentésén majd én is szóltam pár szót:
-Azért te sem panaszkodhatsz! Bemelegítettél?
-Nekem nem kell!
Ráhagytam. Ha meg akar sérülni akkor csinálja csak. Lesétáltunk a járdáig majd szép lassan kocogásba kezdtünk. A friss reggeli levegő átjárta a testem. Felszabadult érzés volt végre újból futni. Korábban minden reggel rendszeresen futottam de ezt Ryan miatt nem tehettem meg. Most pedig itt futhatok a -számomra- világ legtökéletesebb pasija mellett. Hm ez felszabadító.
Kb kétszáz méterre lehettünk a parktól mikor ismét megszólaltam:
-Sprint verseny a parkig!
Harry bólintott majd sprintelni kezdett. Én is sprinteltem. Úgy éreztem mintha szállnék. Lábaim gyorsabban vették az utat. Hirtelen lehagytam a mellettem futó Harry-t de jelenleg nem érdekelt. Most már teljesen felszabadult voltam. Odaértem és be is mentem a parkba majd lenyújtottam. Harry sokkal később ért be és jóval szaporábban vette a levegőt meg lihegett is.
-Azt nem mondtad, hogy tudsz futni! Főleg nem ilyen gyorsan! -lihegte.
-Nem kérdezted! -vágtam vissza.
Harry nem nyújtott le. A kezeit a térdeire tette majd hangosan lihegett és fújtatott. Megveregettem a hátát majd elindultam. A következő pillanatban ahogy sétáltunk Harry a földön kötött ki.
-Melodie! Segíts! Begörcsölt a vádlim!
-Ugye Styles neked nem kell bemelegíteni sem pedig lenyújtani...
Majd megkértem, hogy feküdjön le. Lefeküdt majd felemelte a görcsben lévő bal lábát. Megfogtam majd finoman kinyújtottam és nyomni kezdtem felé. Rövidesen kijött a görcs a lábából de nem engedtem ráállni. Bal karját átvettem a vállamon majd segítettem neki elbicegni a legközelebb eső padra. Leültünk majd kaptam az arcomra egy cuppanós puszit.
-Köszönöm, hogy segítettél Melodie!
Bólintottam. Ezek után pedig beszélgetni kezdtünk:
-Azt tudod, hogy miért vannak a képességeid? -tette fel a kérdés Ő.
-Nem. Fogalmam sincs...-mondtam neki őszintén.
-Én a másodikra még tudnék indokot mondani de az elsőre nem...
-Mi a másodikra az indok? -kíváncsiskodtam mivel valóban érdekelt.
-Hát szerintem lehet köze a csókunkhoz. -mosolyodott el.- Amúgy tegnap hogy érezted magad?
-Fantasztikusan! Te?
-Szint úgy! Figyelj Mel, szeretném a tegnapi estét megismételni, szóval eljönnél velem még randizni? -kérdezte félénken de aranyosan.
-Természetesen!
-Amúgy pedig tényleg nagyon jól futsz!
-Hát köszönöm!
-Szerintem minden nap gyere el valakivel futni, kíváncsi vagyok, hogy ki tudna veled lépést tartani! Persze én tudtam volna.....
-Igen Harry, tudtál volna, ha nem lennének emberek és a vámpírsebességed is használhatod.. Talán úgy ment VOLNA- hecceltem a Göndörkét.
-Haha nagyon vicces. Amúgy visszatérve Liam-et hagyd a végére...
-Rendben Harold még megfontolom.. Na menjünk haza! Te ma már úgysem futsz velem...
-De megpróbálhatok!
-Nem, nem próbálhatod meg! Amúgy mi lenne ha kipróbálnánk ezt az új képességemet..
-Hogyan?
-Hát hogy kettőnket képes-e odavinni ahova szeretném..
-Felőlem!
Harry bal karját átdobtam a vállamon majd arrébb bicegtem vele egy eldugottabb részre, nehogy valaki is észrevegyen. Beléptünk egy bokor mögé majd körbenéztem. Senki sincs rajtunk kívül. Hát akkor gyerünk.. Nagyot sóhajtottam majd Harry felé fordultam.
-Milyen helyet mondjak, hogy biztosan oda menjünk?
-Szerintem mond ezt: A One Direction házba Harry Styles szobájában rá az ágyra! -kacsintott.
-Rendben. Ölelj át meg fogd egyik kezem és akármi történik, ne engedd el! -szóltam rá.
-Erre akármikor képes lennék! -mosolygott.
Harry átölelt egyik kezével a másikkal pedig megfogta a jobb kezem. Lehunytam a szemem majd magamban elmondtam a szöveget és rágondoltam a helyre. Erősen koncentráltam majd a szabadon lévő kezemmel én is átöleltem Harry-t. Eleinte semmi sem történt ám hirtelen minden homályosodott és tádám! Meg is érkeztünk Harry ágyára. 

2013. július 3., szerda

22.Fejezet:Wáó!

Sziasztook! Meghoztam ezt a részt is. Kérlek megjegyzéseket hagyjatok, kövi rész 5 komi után. Jó olvasást! :)))





-Harry lassan beindította a motort és a srácokkal közös házig vette az irányt...-



Az úton lopva pillantottunk egymásra de akkor is csak rövid pillanatokig. Amúgy az út csendben telt, de ez a csend cseppet sem volt kínos. Amikor megérkeztünk Harry szállt ki először ám nem engedtem meg, hogy az ajtóm kinyissa ezért én is kiszálltam. Mosolyogva megrázta a fejét. Kezér kinyújtotta felém én pedig belekaroltam. Ugrándozva mentünk be a házba ahol már mindenki aludt. Hát igen, úgy nézhettünk ki mint két óvodás. De engem nem érdekelt. Boldog voltam. Boldog!
Felmentünk a lépcsőn és Harry elkísért a szobámig. Mikor a szobám ajtajánál voltunk, maga felé fordított majd suttogott:
-Nagyon jól éreztem magam Melodie! Szeretném ha megismételnénk!
-Én is jól éreztem magam Harry! -mosolyogtam rá- És igen, én is szeretném!
Kezeit felvezette az arcomra, gyengéden feljebb emelte majd megcsókolt. Imádom a csókjait. Olyan gyengéd de mégis van. Édesen és remekül csókol. Imádom Harry-t.
Ajkaink lassan elváltak egymástól majd mind a ketten mosolyogtunk.
-Jó éjszakát Harry!
-Jó éjszakát! -mosolygott vissza.
Megvárta amíg besétálok a szobámba és becsukom az ajtót. Ahogy becsuktam az ajtót, nekidőltem és mosolyogva csúsztam le rajta. Ez fantasztikus este volt....



*Harry szemszöge*


Bement az ajtaján. Úr Isten! Legszívesebben ordítani tudnék a boldogságomban! ÁÁÁ ez kegyetlen jó volt. A tánc, a csók..a minden! Azt hiszem megtaláltam magam mellé a lányt, A lányt. Fülig érő mosollyal mentem el a saját szobámig ami két szobával volt arrébb. Óvatosan lenyomtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót és beléptem. A villanykapcsoló után kutakodtam amit idővel meg is találtam. Felkapcsoltam és hat szempárral találtam magam szemben.
-ÖÖ hát izé Sziasztok! -köszöntem végül.
-Szia! -köszöntek kórusban és folyamatosan vigyorogtak.
Na ez már kezdett idegesítő lenni...
-Öhm....-húztam az időt célzás képpen.
-Mesélj! -szóltak rám egyszerre.
Na ez tényleg ijesztő!
Egy 1000 wattos mosoly kíséretében odasétáltam hozzájuk az ágyamhoz majd én is leültem.
-Az úgy volt, hogy..-kezdtem bele de félbeszakítottak.
-Megcsókoltad? -jött egyből Eleanor.
-Jó volt a kaja? -csatlakozott Niall.
-Ugye nem mentetek messze! -szólt közben aggódóan Louis.
-Milyen volt Melodie? -szólt Danielle is.
-Hogy érezted magad? -na meg Zayn is...
-Még jobban belezúgtál? Pedig az már nem is lehetséges....-És végül Liam..
-HÉhéhé! Állj! -szólaltam meg a kérdésroham után. -Igen csókolóztunk, finom volt, nem Louis, nem mentünk el "ODA", Gyönyörű volt, még annál is mint amilyen általában! Életem egyik legszebb estélye. És igen Liam, még jobban... -mosolyodtam el.
Úgy éreztem magam mint aki a felhők között repked. Bámulatos érzés volt. Azt hiszem ezt hívják szerelemnek. Még rengeteget beszélgettünk és többek között Eleanorék oktattak:
-Figyelj, mindig nézd minden kívánságát! -kezdte Danielle.
-Kapcsolj az apróbb jelekre és legyél mindig segítőkész! -El.
-Ajánld fel a pulcsidat azt mi lányok szeretjük! -Dani.
-A legfontosabb, hogy maradj ön magad! -Melodie.
Melodie?! Ő meg hogy került ide. Ó ne csak azt ne! Remélem nem az egész beszélgetésünket hallotta....
-Wáó! Melodie... izé...Szia! -dadogtam össze-vissza. -Te hogy kerülsz ide?
-Ööö azt még én sem tudom..-mondta zavarodottan.
-Hogy hogy nem tudod? -kérdeztem értetlenül.
-Hát az úgy volt, hogy megindultam fürdeni és arra gondoltam, hogy TE -nézett rám- mit csinálsz majd amikor kinyitottam az ajtót minden elmosódott és most itt vagyok... -magyarázott.
Látszólag fogalma sem volt, hogy hogy került ide. Ránéztem Louis-ra akinek szintén fogalma sem volt de megszólalt:
-Hát szerintem ez egy újabb képességed lehet...
Melodie arca elformálódott olyan "WTF?!" alakban amit nem csodálok.
-Figyelj még mi előtt tovább mennénk a témában, a beszélgetésből mennyit hallottál? -szakítottam félbe.
-Csak annyit, hogy nézd minden kívánságom meg onnantól...-nevette el.
-Szuper...-vörösödött az arcom s ezáltal a földet néztem.
Mindenki nevetni kezdett. De Zayn szólalt meg:
-Amúgy akkor teszteljük a képességet! Esetleg átöltözöl előtte vagy...-halkult el.
Mindenki Melodie-t nézte aki egy szál köntösben volt. Eddig nem is igazán tűnt fel. Na nem mintha valami bajom is lenne vele...
Melodie elpirult és a földet kezdte pásztázni majd megszólalt:
-Öhm, inkább átöltözök... Vagy inkább gyors lefürdök ha nem bánjátok..
Intettünk neki, hogy nem bánjuk. Ő gyorsan elfutott fürdeni. Ó azok a gyönyörű lábak! Szerintem sokáig elmélkedtem mivel valaki hevesen rázta a kezét a szemem előtt meg csettintgetett..
-Föld hívja Harry-t Harry jelentkezz! Hahó! -majd megpöckölte az orromat.
-Héééé! -szólaltam fel.
-Na végre! Legalább nem fantáziálsz róla olyan mocskosakat! -mosolygott Louis.
-Én nem is...
-Csend Harry, tudjuk..-jött Niall nevetve.
Rájuk hagytam. Nem érdekelt a beszólásuk mivel engem most más kötött le...
Szűk fél óra alatt végre csatlakozott hozzánk Melodie is, aki most már pizsamában volt. Nagyot nyeltem de ügyelve hogy senki se vegye észre.
-Na akkor kezdjünk is bele...öhm az úti célod legyen a konyha... Várj amíg szólunk!
Mondta Liam majd lement a konyhába Niall, Liam, Eleanor és Zayn. A többiek pedig fent maradtak vele a szobámban.
Egy kiabálást hallottunk, hogy "mehet!" majd nagyot sóhajtottam. Remélem sikerül neki...


*Melodie szemszöge*


Bevallom, kicsit féltem az új képességemtől. Ráadásul szerintem nekem halál ciki volt ez az egész. Hirtelen Harry szobájába termek egy szál fürdőköpenyben...
Liam szólt, hogy mehet szóval a szemeimet lehunytam. Erősen gondoltam a konyhára majd kinyitottam a szemem és kinyitottam a hozzám legközelebb lévő ajtót ami talán Harry fürdőjébe vezetett. Ismét minden homályosodni kezdett majd kinyitottam a szemem. Sikerült! A konyhában voltam. Azonban nem akárhol! A pultba teleportáltam...
-Azt hiszem az akció félig sikeres.... -szólt Niall felhúzott szemöldökkel.
Gyorsan leértek a vámpírgyorsaságnak köszönhetően a többiek is és "megcsodáltak".
-Ki tudsz onnan jönni? -kérdezte aggódva Louis.
-Megpróbálok...
Izegtem-mozogtam össze-vissza de nem mozdultam. Olyan volt mintha oda lettem volna betonozva... Mivel nem igazán sikerült a kijutás e képpen így maradt az a módszer ahogy ide kerültem. Behunytam a szemem majd erősen koncentráltam a nappaliban lévő kanapéra ám ajtót nem tudok kinyitni...
Úgy látszik ez sem okozott gondot, a következő pillanatban a nappali kanapéján találtam magam.
A srácok követtek majd Danielle szólalt meg:
-Úgy látszik tényleg van képességed csak még nem tudod irányítani teljesen...

2013. július 2., kedd

Sziasztok! :))

Bocsi a csúszással :// Holnap, Július 3-án jön az újabb rész :)) Csináltattam másik fejlécet és a színt is megváltoztattam a szemeitek miatt :)) Továbbá oldalt (---------------------->) Raktam be egy kérdést :)) légyszives válaszoljatok :))