32.Fejezet: Pofon

Sziasztok! Itt egy friss rész és szeretném ha komiban leírnátok, hogy mit éreztetek az olvasása alatt. Sajnálom de erre van egy komihatár: 5 komi és jön a kövi fejezet :))






-Az ajtó ismét kattant és Liam gördült be El és Dani társaságában...-

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


*Melodie szemszöge*

Egy világos szobában vagyok. Az ágyam  egy enyhén rozsdás vas ágy. A  falak szinte rikítóan fehérek. A szobában pedig más nem volt. Fogalmam sincs, hogy hogy kerültem ide. A fejem csak úgy hasogat és a többi részemet sem igazán érzem. Megpróbáltam felállni az ágyról ami rövid időn belül sikerült is. Viszont elkövettem egy apró hibát...Vissza néztem az ágyra...
Nos az elég durva látvány volt. Az én alakomban szinte mindenhol véres volt a lepedő. Ekkor pedig fájdalom hasított a mellkasomba, kicsivel a jobb mellem alá. Odakaptam a kezem és persze a fejem is lefelé fordítottam de ez is hiba volt. Rettenetesen megszédültem és lüktetni is kezdett a fejem. Rákaptam a kezem majd a szemeim elé emeltem és megnéztem. Alvadt vér váladékok borították a kezem, friss vér keveredésével. Hirtelen felvillant egy emlékkép: A levél Harry-nek. Majd egy másik mikor a szobámban fegyvereket látok.... Aztán egy újabb ahol egy vicsorgó vérfarkas közeledik felém majd a falnak vág...És beugrott minden.
Minden kérdésemre választ kaptam, csak egyre nem. Hol is vagyok?
Megpróbáltam használni a teleportálós izét de semmi. Volt egy ajtó -ami szintén fehér- és ijedtemben annak estem neki. Ütöttem és rúgtam mindhiába. Az ajtó ugyanis meg sem moccant. Viszont a vérem ide is felkerült...
Hátráltam pár lépést. Vettem egy hatalmas lélegzetet majd hangos fújtam ki. Összeszedtem a maradék erőmet majd egy csatakiáltás közben az ajtónak rohantam...
Ám mielőtt még nekicsapódtam volna, kinyitódott. Ám az én lendületemet már visszafogni nem lehetett. Egy hatalmas kopár folyosóra estem ki. Mögülem és mellőlem hangos nevetés volt hallható amibe beleremegtem. Óvatosan felálltam majd szembefordultam az ellenfeleimmel. Felvettem egy szokásos támadó pózt és vártam. Vártam de azt nem tudom, hogy mire. Elvégre Négy benga nagy gorilla méretű fickó vett körbe és még egy kicsivel kisebb akin fekete álarc volt.  Amikor meglátták, hogy mit csinálok csak még jobban nevettek.
-Mégis mi ilyen vicces? Egyátalán hol a fenében vagyok?!
Nem válaszoltak csak röhögtek tovább. Nevetésük leginkább a dörgéshez hasonlított. Engem pedig nagyon zavar, hogy abszolút nem vesznek komolyan.... Odasétáltam a maszkos ürge elé. Gyomromban éreztem az izgalom jeleit ám kifelé nem mutattam semmit. Határozottnak akartam tűnni!
-Mi van te benga állat, a hallásoddal is gond van? -villantottam egy széles mosolyt ami közben gúnyosan a szempilláimat rezegtettem. Ám a mosolyom inkább vicsorgás lett..
-Igaza volt T-nek. Tényleg harcias kiscsaj. Csodálom, hogy Harry kibírja ez mellett...De lehet, hogy csak egy egy éjszakás kalandot akart mert annak tökéletesen megfelelsz kis angyalom! -vigyorodott el kajánul és hirtelen rá csapott az egyik a fenekemre.
Engem pedig elöntött a düh és a szomorúság amint meghallottam Harry nevét. A düh, mert a szájára vette, a szomorúság pedig mert ismerem és tudom, hogy most magát okolja mindenért. Nem gondolkoztam, elborult az agyam. Ebből pedig az következett, hogy teljes erőmből gyomorszájon vágtam azt az embert aki megfogta a seggem, majd egy gyors reakcióval azt is aki beszélt. Végül azonban mind a két kezemet a hátam mögé szorították és a hajamnál fogva húzták hátra a fejem. Én pedig sikítottam a fájdalomtól..
-Na idefigyelj kiskirálylány! Ha még egyszer megmersz ütni akkor azt nagyon megbánod, de ezt garantálom! Most pedig jó éjszakát! -váltott témát.
-Mi?! Ne! Kérem ne! Engedjen el! -üvöltöttem ahogyan csak bírtam a tű láttán.

Éreztem ahogyan kezek fogják le a lábaimat a kezeimet és a törzsem. Akárhogy próbáltam de kiszabadulni nem ment. Majd hirtelen egy erős szúrást éreztem a hasamban (?!) majd fokozatosan homályosult a látásom. A testemet sem éreztem már s fokozatosan elgyengülve nyelt el a sötétség...
Egy házban voltam. Apukámmal játszottam valami társasjátékot. Apu pedig szokásához híven hagyott nyerni. De várjunk csak. Hat évesként játszom apuval miközben én innen, a jó öreg sötétkék kanapéról figyelem az egészet. Majd egy képváltás. Az első sulis napomon vagyok Louival. Szerencsénkre egy osztályba kerültünk. Megint egy képváltás...Az első sulis önálló feladatomat teljesítettem most negyedikben járunk. De én ezt nem értem...A képek forognak és ezek az én emlékeim..Most akkor meghaltam?


*Órákkal később*


Jelenleg Harry szobájában vagyok,Vele de két személyben. Még mindig az emlékeim között cikázok és itt megragadtam. Ezt a jelenetet semmi sem váltja fel. Amilyen aranyosan szedi össze a gondolatait és formálja szavakká ami ezek után mondatokat alkot. És ebből az sült ki, hogy 'hivatalosan' is a barátnője lettem. És ezek után aranyosan csókolózunk..Legördült egy könnycsepp az arcomon. Ezt követte még egy és még egy. Úgymond a szellemem fakadt sírva. Nekidőltem az ajtónak majd szép lassan lecsúsztam rajta. Ám az ajtó hirtelen kivágódott és mondhatni Liam átfutott a testemen amiből én semmit sem éreztem.  Ám hallottam Liam hangját de nem az emlékemben. Közelről beszélhetett de csak egy mondatot értettem:
-Had lássuk a testét!
Ez furcsa. Vagy begolyóztam vagy tényleg nem tudom, hogy most mi van. Erre a mondatra egy számomra ismeretlen férfi válaszolt valamit de nem értettem a dörmögő hanglejtését. Majd hallottam Zayn kiáltását majd Louis beszélt és végül megint üvöltött valaki de az Niall volt. Összeszedtem minden koncentrálós képességem és arra figyeltem, hogy mit tudok kiszűrni a beszélgetésből. Közben pedig már semmi emlék nem volt körülöttem csak egy óriási feketeség.-Hát akkor ennyi bőven elég is a csajról... szóval! Először csak kicsiben...Harry-t a lányért! -Vállalom! -vágta rá egyből Harry.
-Mi?! Nem! Dehogy vállalod! Megőrültél?! -kiáltott Louis
-Ácsi fiúk. Mire legközelebb jelentkezem, arra várom a döntéseteket. Rövidesen bekövetkezik mivel sokat már nem bírna a csajszi...Sziasztok!

Zene.. Kérlek ez mellett olvasd! :))

Mi?! Nem?! Harry ezt nem teheted! Összeszedtem minden erőmet és kinyitottam a szemem. Nem láttam semmit, vagy bekötötték vagy nem sikerült a 'művelet'. Viszont az első igazolódott be. Mégpedig azért mert valaki végignyalta az arcomat. Wlááá! Még a hideg is kirázott. Villámgyorsasággal ráztam le a szemem előtti anyagot ami nem igazán tett jót a nyakammal. Éles fájdalom ismét beleszúrt az említett testrészembe, de jelen esetben nem érdekelt. Összeszorítottam a fogam majd lefejeltem az előttem álló értetlenkedő embert. Szemeimmel idegesen mértem fel a terepet és kerestem a srácok hangjának forrását. Egy laptop előtt, jobban mondva benne voltak és mint aki lefagyott úgy bámulták a jelenetünket. Gyorsan belenéztem Hary szemébe és egy másodperc alatt kommunikáltunk:
-Jól vagy?! -'kérdezte' meg.
-Az nem lényeg, figyelj! Semmi ostobaságot ne csináljatok! Ne merd elvállalni! Maximum kilépek az elétetekből! Ti egy család vagytok! Fogd fel úgy, hogy elutaztam! Kérlek, ez az utolsó kérésem tőletek, hogy ne merjetek idejönni! Vagy megoldom vagy nem! Jobbat érdemelsz nálam! Harry, én NEM szeretlek! Egyikőtöket sem..ez csak egy ostoba színjáték volt, csak egy éjszakára kellettél volna! Kérlek engedj utamra mert...
És itt vége lett. A szemkontaktusunk megszakadt. A videóhívást megszakították. Két aprócska könnycsepp csordult ki a szememből. Lehet, hogy most láthattam utoljára életem szerelmét és még csak azt sem tudja, hogy mit érzek iránta. Muszáj volt összetörnöm a szívét a saját érdekében..S ebbe az én szívem is darabokra tört.
Nem nyalogathattam sokáig a lelki sebeimet mert egy hatalmas pofont kaptam a bal oldalamról, és a lendülettel székestül borultam. Egy sötét bőr cipőt láttam magam mellett megállni. Lendült a láb majd egyenesen a gyomrom körül állt meg. Rúgott belém még párat majd otthagyott. Mindenki kiment kivéve a maszkost. Én pedig még mindig a földön feküdve, kikötözve egy székhez. A könnyeim megállás nélkül folytak, erős külső-belső fájdalmam volt. Lehet, hogy napokon belül agyonvernek, de ennél sokkal rosszabb, hogy hazudnom kellett a szerelmemnek és utolsó beszélgetésünkön összetörtem a szívét....